2011. július 14., csütörtök

Somlyó Zoltán Mivé lett a nyár...



Ó, boldog, békés, édes pipaszó, 
s te esti csend, te végtelen, te nagy, 
mondd, merre vagy? 

Ti játszadozó bárányfellegek, 
s te nyári hold, te békén ragyogó, 
hol vagytok, ó?… 

S te játszi kedv a pesti flaszteren, 
mely lángoltál kis lábak ütemén: 
hol vagy, szegény? 

S te: holnapunk, te örök-újdió, 
hát elgurultál a föld hajlatán 
örökre tán? 

Se ma, se holnap… Soha, sohasem… 
A tegnap: hát csupán ennyi maradt 
a nyári ég alatt? 

De még ez is, ó, milyen idegen! 
Egy csontos kéz, mit belepett a sár – 
mivé lett a nyár?

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép és megható.Megríkató...

    VálaszTörlés
  2. Számomra is kedves fiona:(
    Köszönöm, hogy itt jártál.

    VálaszTörlés
  3. Erikám, számomra inkább a régi nyarak búcsúztatója.

    VálaszTörlés