Az én kis utcám fiatal, alig 25. éves – egy emberöltő, egy nagy utcának a folytatása, légvonalban közelebb a Magyar határhoz, mint a falu központjához. Valamikor ez volt a falu vége, a nagy utca utáni szántőföld, eladásával telkekhez jutottunk, fiatal házaspárok, szinte egy korosztály, gyermekeink többnyire egyidősek.
Az én kis utcámban, boldog emberek hadserege kezdte építeni a családi fészket. Lassan haladt az építkezés, pénz kevés, de van idő, el fog készülni.
Az én kis utcám összefogott, segítettünk egymásnak és a házak elkészültek, kis eltéréssel beköltöztünk.
Az én kis utcámban, boldogok voltak az emberek, szépítgettük, alakítgattuk házainkat, környezetünket, a fák elkezdtek nőni, a fű zöldellni.
Az én kis utcám, zöld oázisa lett a nagy utcának.
Nehéz idők jöttek Vajdaságra. Túléltük. Mindannyian. Ebben a harcban a fennmaradásért, észre sem vettük, hogy gyerekeink felnőttek. Jöttek az esküvők, lakodalmak, együtt örültünk, vigadtunk. Gyerekeink szétszéledtek a szélrózsa minden irányába, új hazát, új fészket találtak.
Az én kis utcám csendes lett.
Lassan érkeztek az unokák, egy majd még egy, kettő, igaz egyik része idegen országban született, de örömünk közös volt. Megünnepeltük minden unoka érkezését, falun ez így szokás.
Az én kis utcám lakói új neveket kaptak: nagymama, nagytata, nagyi, tati, mama, tata, boldogan hallgattunk ezekre a nevekre.
Az én kis utcám ismét boldog volt, nyáron benépesedett, érkeztek az unokák, hangos lett, idegen akcentussal, magyarul beszélő gyerekek zajától.
Az én kis utcámba, visszatért az élet.
Újévkor még szebbet, jobbat kívántunk egymásnak, falun a jó szomszéd Isten áldása, másnap temettünk. Felénk azt mondják, amilyen az év első napja, olyan lesz az éved. Azóta négy ismerős, barát távozott az örök mezőkre.
Ismét nyár van, egyre kevesebb unoka tér vissza a régi, családi fészekbe, egyre kevesebb a nagymama és a nagytata.
A harang ma is szól, az egyikért…
Az én kis utcámba új lakó költözött, beköltözött az Elmúlás.
Nagyon szépen írtad meg. Sajnos így van ez. Előbb vagy utóbb, de menni kell. Valakiknek, azután meg ... És hátramarad a bánat.
VálaszTörlésDe az emlékezés is. Mindig van valaki aki emlékezik. Szerencsére!
Most úgy tűnik, hogy 25 év alatt lezajlott az élet és az túl kevés, most az emlékekkel kínozom magam, még nem tudok felocsúdni a történteken, bár azzal is tisztába vagyok, hogy a halál nem a vég, csak egy kettős pont.
VálaszTörlésKöszönöm a látogatást.
Minden kis faluban hasonlóan megy ez. Amit írtál nagyon szép és igaz is.
VálaszTörlésKöszönöm Hólabda, most is mint mindig, kedves vagy.
VálaszTörlésElgondolkodtató,Te is ezt tetted Rózsám. A szülőfalumban lett egy új telep - igy nevezték,talán tiz utcája van. Ott nőttem fel,az idősek már elmentek,a házat sokan eladták,mi is. Sok emlék előjött ahogy olvastam. Köszönöm.
VálaszTörlésAz elmúlás mindig szomorú:(
VálaszTörlésKöszönöm a látogatást Elenám.