2014. május 3., szombat

Emlékezés


Rajzolnék szívet, nagy csokor virágot,
Köszönteném verssel az Édesanyámat.
Visszahajtanám az idő kerekét,
Újra és újra mindent megköszönnék.

Megköszönném, hogy kaptam az életet,
Hogy ápolt, gondozott, pólyázott, szeretett.
Vigyázta az első imbolygó léptem,
Ölelő karjába csalogatott engem.

Virrasztott, ha testem láztól égett,
Ha súlyos betegség ágyba fektetett.
Borogatott éjjel, borogatott nappal,
Ült mellettem aggodalmas arccal.

Imádságra tanítgatott engem,
Tedd össze a kis kezedet szépen!
Együtt mondtuk az estéli imát,
Megcsókolt, betakart, jó éjszakát kívánt.

Hibáimat nyesegette, javítgatta,
Félelmek közt megnyugtatott, eloszlatta.
Bánatom volt, vigaszt nyújtott,
Bátorított, nála leltem biztonságot.

Ruhácskáim tervezgette, meg is varrta,
Szépítgette, szívét-lelkét beleadta.
Megdicsérték, hogy szép a ruhám,
Büszkén mondtam: Így varrta az Édesanyám!

Mindez már csak emlék a múltból,
Sírjára teszem az anyák napi csokrom.
Imát mondok, összekulcsolt kézzel:
Áldd meg az emlékét, Mindenható Isten!

8 megjegyzés:

  1. Megható, szívemből, lelkemből szóló, gyönyörű!

    VálaszTörlés
  2. En is ra ismertem az enyemre..nagyon szep vers.

    Nagyon Boldog Anyaknapjat kivanok Neked Rozsa, sok sok szeretettel!

    puszillak:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az anyák már csak ilyenek, többé kevésbé hasonlítanak is.
      Nagyon szépen köszönöm Ágnes, puszillak.

      Törlés
  3. Nagyon szep. Mar en is csak a sírjára vihetnek virágot, ha nem laknék messze. A szívemben örökké el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olgica, csak azok halnak meg, kiket elfelejtenek.

      Törlés