A 60 éves nagyi

Január 1.-én, éjfél után fél 1-kor születtem egy kis bácskai faluban, akkor még odahaza szültek az asszonyok, így apám néhányszor is szaladt a bábaasszonyért, aki nem volt hajlandó jönni, azzal indokolta meg, hogy megvárja az Új évet és azonnal indul, mire odaért én már megszülettem, valahol már itt kezdődtek a problémák velem. Még soha ilyen szomorúan nem készültem a születésnapom megünneplésére mint most, nem hiszek a számisztikába sem más jóslatokba, de ez olyan Monk szerűen kerek és páros én pedig egyedül leszek, a férjem ügyeletes volt szilveszter éjszakáján, természetesen volt több lehetőség, hogy ne így legyen, de nagyon sértve éreztem magam, már így 60. felett ezt megengedhetem magamnak, hogy kötözködős, raplis öreglány legyek. A Himnusz után, petárda és tűzijáték durrogása, jó volt egy kis időre azt hinni, hogy az egész világ engem ünnepel. Másnap jöttek a gyerekek a tortával és konfetti bombával(ezt egy évben sem hagyták még ki), családi ebéd volt, már jobban éreztem magam. Reggel viszont alig tudtam felkelni az ágyból, egy konok vírust szedtem össze, még gyengélkedek és ha most az év első napjáról jósolnám meg az évet, semmi jó nem várna rám. Remélem nem így lesz.