2012. június 2., szombat

Ballagás Finnországban

A ballagások, gyenge pontjaim, lányaim sokszor ballagtak, mind végigsírtam, egy időszak végleg lezárul, a következő sok újat hoz és egyre több feladattal és felelősséggel jár míg egy kis emberpalánta, emberré válik, talán elsiratom a múló időt, talán kicsit azt, hogy megértem a második unoka búcsúját az óvodától, talán azt, hogy itt lehetek a távolban élő unokám ünnepségén. A ballagás Finnországban különbözik a már megszokott ballagásainktól és a nyelvi nehézségek ellenére is tud megható lenni. Nincsenek búcsúbeszédek, az óvónéni asztalán egy laptop, a falon kivetítővászon. Előre elkészített slideshow zenei aláfestéssel, a gyerekek így énekelnek együtt. 
Elsőnek levetítették a legérdekesebb közös képeket kirándulásaikról, az együtt töltött időről, utána jöttek a babakori képeik a mai képeikkel, mikor megláttam Jessica képét, a lányom fogja a karján, a kép az első karácsonya a kislánynak és nálunk készült, onnantól kezdve elkezdtek potyogni a könnyeim, a műsornak már rég vége volt, mire abba tudtam hagyni. Egy kis, közösen elmondott vers és az "oklevelek" kiosztása, melyen az áll, hogy elvégezte az előkészítőt, egy kis idézet útravalónak és jókívánság az iskolás évekhez, egy szál piros rózsa az óvónénitől, meg lettünk vendégelve maffinokkal, melyet a gyerekek készítettek és kávéval, az egyszerűen megterített asztalnál, melynek egyetlen dísze az erdőben szedett virágcsokor volt.
Nem szokásom a két világot összehasonlítani, nem is lehet egy minimumot a maximummal, de itt most kivételt teszek, náluk egy óvónő foglalkozik 8 gyerekkel, míg nálunk 25 gyereket egy óvónő készít fel az iskolára, túlképzett óvónők hadserege várakozik munkára, ami egyre kilátástalanabb, kevesebb a gyerek a nyugdíjkorhatár pedig mind inkább tolódik ki, ott minden gyereknek jár a családi pótlék, függetlenül a szülők jövedelmétől 18 éves korukig, az iskolák sokaságából válogathatnak, melyikbe íratják be a gyereket. Csodálom a pedagógusainkat, hogy még nem sikerült belőlük kiűzni a szakma iránti szeretetet és felelősséget  , minden helyzetben fel tudják magukat találni, így ha az egyetlen TV beadja a derekét, szabadidejükben mézeskalácsot sütnek, díszítenek, gyertyatartókat formáznak, díszdobozokat és zacskókat készítenek, melyeket egy karácsonyi vásár keretében árulnak, nem megalázó számukra, nem kérnek és mi sem adakozunk, a pénzünkért kapunk valamit, mindkét fél meg van elégedve és a gyerekek is, hisz ebből meglett az új TV, az erre illetékesek pedig nyilván már a jövőbe látnak, ezek a gyerekek tanulmányaik után, úgyis el fogják hagyni az országot, minek fektetni az oktatásukba?...

12 megjegyzés:

  1. Sajnos, ez így van, ahogy a végén összefoglalod, Rózsám.
    Kisunokádnak gratulálok ballagása alkalmából!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Roza kedvességed, sajnos a felvetett kérdés megoldása még nagyon messze van:(

      Törlés
  2. Ez bizony így van, és ez nagyon szomorú. Itt sincs olyan ballagás, mint otthon, és őszintén én ennek örülök, ki szeret állni a 30 fokos tűző napon órékat, én biztos nem. Szép hétvégét nektek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az ottani ballagás nagyon tetszett és az egész egyszerűség, ahogy ők a dolgaikat megoldják, az a nyugalom ami árad belőlük, mi túlságosan be vagyunk idegződve és ezek azok a stresszek melyeket olykor ki is tudnánk kerülni.

      Törlés
  3. Hát igen: a gyerekek mindig meghatnak bennünket. Gratulálok a családodhoz, büszke lehetsz rájuk. Az összehasonlításban pedig teljesen igazad van, és egyenlőre nem is bízhatunk jobban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zsuzsanna, sajnos egyhamar ez a probléma nem fog megoldódni, bár nálunk biztos nem:(

      Törlés
  4. Csodálatosan leírtad a ballagást, eszembe jutott amikor az enyémek... Nosztalgiáztam egy kicsit.
    A vége egy szomorú igazság.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nyelvet nem tudom, nem értettem a dalok szövegét, mégis annyira meg tudtam hatódni a képek látványától.
      A vége nagyon szomorú és egyhamar nem is fog változni.:(

      Törlés
  5. Nagymama és unoka életében nagy esemény az óvodai ballagás. Öröm, hogy részese lehettél!
    Szemlélet váltás kellene nálunk is, talán nem lenne szégyellni való a vásározás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Jutka, számomra az volt, örültem, hogy megértem és ott lehettem.
      Még mindig meg vagyok győződve, hogy a vásározás, ami egyébként nem szégyen, de alapvető eszközöket másnak kellene, hogy a gondja legyen biztosítani, nem a nevelőknek.

      Törlés
  6. Lassan az iskolai ballagás is eljön.... Emlékszem minden alakommal, nem csak óvodai ballagáskor,meghatódtam...Akár a fiamra gondolok vissza , akár az unokámra...Szép emlék...

    Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szép emlékek ezek Vera és meghatóak egyben, köszönöm a jókívánságokat.
      Szép, napsütéses, nyári hetet kívánok.

      Törlés