Szülőfalum a pipacsról kapta nevét, mikor őseink 1788-ban ott letelepedtek, a táj piros volt a nyíló pipacsoktól, a falu neve Piros lett, ma is így hívják. Nemrég jártam ott, sokat változott, fejlődött, terebélyesedett, a város, Újvidék, közelsége vonzóvá tette, az elmentek helyébe újak jöttek más szokásokkal, már pipacsok is csak mutatóba vannak itt-ott, a 120 km útszakaszon csak egy búzatábla piroslott, néhol még van szarkaláb, a búzavirág már pár éve eltűnt.
Mostanában, túl sok minden tűnik el véglegesen az életemből, ilyenkor mindig szomorú vagyok, a szemet gyönyörködtető mezők, köszönve a fejlődésnek, már csak emlék lesz.
A búzamezők virágoskertje, számomra pótolhatatlan szépség.
Még élni fognak, ügyes kezű kézimunkázóink munkáiban, mint vajdasági motívumok.
Esetleg egy népmesében, valahogy így...egyszer volt, hol nem volt, egy pipacs, búzavirág, szarkaláb és margaréta...
Rozsa:) ugyanigy erzem en is, de majdnem egesz eletemben.Nekem mindig valtozasokrol szolt, es ha mentem haza, otthon is mindig mast, ujat talaltam.Szomoru valoban, mert az uj is lehet jo es szep, de en is ilyen ragaszkodo vagyok, meg akkor is, ha az eletem az ellenkezojerol szol:)
VálaszTörlésGYonyoru bejegyzes, gyonyoru kezimunkak.Viggyzzad oket:)
puszillak:)
Ágnes, ezekhez a pipacsokhoz szép emlékek kötnek, fiatalok voltunk és ha a férjem hazafelé jövet valahol meglátott egy ilyen mezőt, mindig hozott egy csokorral, ő is tudta a vázában nem sokáig fog élni, de örömet akart szerezni, vagy csak egyszerűen bejelentette, látott valami szépet, el fog oda vinni, akkor még volt búzavirág is, órák hosszat tudtam bennük gyönyörködni.
TörlésA kép a kézimunkáról egy kiállításon készült, nekem még megvan amit anyám varrt ki, őrzöm, van amit év varrtam, kicsit más motívumok, de ősidők óta a vajdaságiak saját motívumaiknak tartják.
Igen, nagyon szép bejegyzés. Valahogy az embert megérinti a változás....a megszokottból való kilépés...
VálaszTörlésPersze minden a változásról szól, az élet napról napra változik, a természet is, tavasz, nyár, ősz tél, még a nyarakat is sajnálom, ha vége, a telet is, mindent, mert mindennek megvan a maga szépsége, melegsége.
Néha én is azt akarnám, hogy maradjon minden úgy ahogy van, persze ezt nem lehet.
Edit, igazat kell, hogy adjak véleményednek, milyen lenne egy világ melyben semmi sem változik? Túl sok mindent, mindenkit veszítettem el a közelmúltba...
TörlésSzemet gyönyörködtetnek a képeid. Jobban kedvelném én is a természetes közegében, de túl sok vegyszer került a gabonába és emiatt lecsökkent a létszámuk a növényeknek.
VálaszTörlésEgyszer a hímzéseket is elfelejtik az utódaink.
Köszönöm ezt a kellemes hangulatot amit most szereztél nekem. otthon voltam gondolatban.
Puszi!
G.
Hólabda kedves, a kézimunka sem fogja örökre megörökíteni, egyre kevesebben foglalkoznak vele, kevés az utánpótlás, bár a falvakban még vannak működő kézimunka csoportok, szerencsére sok festőt is lenyűgözött a látványa, talán azok megmaradnak.
TörlésSzámomra öröm, ha valami szépet idéztem fel benned ezzel a bejegyzéssel.
Gyönyörűek a pipacsaid kedves Rózsa, és ismét igazad van. Annyi szépség tűnik el, vagy azért, mert nem vesszük észre a rohanásban, vagy azért, mert már nincs. A pipacsokat én is nagyon szeretem, van a kertemben nagy szirmú, - valami nemesített. Az idén nem fotóztam le, de talán jövőre, és akkor megmutatom. Remélem mindketten itt leszünk még ezen a helyen. Szeretettel kívánok szép hétvégét Neked, és kedves családodnak.
VálaszTörlésTudod Zsuzsanna, ahogy az évek múlnak felettem, mind több dolog jut eszembe, számomra észrevétlenül tűntek el a nagy harcban a mindennapokért és, hogy valamennyire követni tudjam a fejlődést, észre sem vettem...
TörlésVannak nemesített búzavirágok is, látni szoktam virágos kertekben, szépek, de igazából a természetes helyükön van meg számomra az igazi szépsége.
Bízok benne, hogy jövőre itt vagy nálad fogunk beszélgetni egy pipacsos képen, szép, békés hétvégét neked:)