2012. február 6., hétfő

Régi telek


Ezekben a hideg napokban, sűrűn készítek hársfa teát, ülök a számítógépnél, kortyolgatom, néha-néha kitekintek a havas tájra, elmerengek...azt mondják az illatok visszahozzák az emlékeket, gondolatban odahaza járok, anyám kicsi konyhájába, mely a téli időszakban, hárs illatú volt, ahol menedéket találtam, átfagyott kezeimet megmelegíthettem, a forró hársfa teától új erőt kapva, siettem vissza a többi gyerekhez, várat építeni. Már nem tudom, hogy a hó volt nagy, vagy csak én voltam kicsi, de olyan igazi telek voltak, és sok volt a gyerek, mind együtt játszottunk és senkit nem zavart a gyerek zsivaj. Bácskába a legjobb indulattal is nehéz dombot találni, így kénytelenek voltunk várakat építeni, egy helyre hordani a havat, és sorba álltunk, hogy ki-ki a saját szánkójával le tudjon ereszkedni rajta. Átfagyva, kipirulva, jó volt hazatérni a meleg szobába. Ma, mikor már az luxusnak számít és olyan sok gyereknek fáznia kell, eszembe jutott a már rég feledésbe merült pozdorja kályha, ami a családi fészeknek biztosította télen a melegét. A kemencéről kevés emlékem maradt, hamar lebontották, szüleim nem földműveléssel foglalkoztak, így gondolom sokszor nem is volt olyan egyszerű beszerezni hozzá a tüzelőt, viszont szülőfalumban volt kendergyár a Duna-Tisza-Duna csatorna mellett, melyet kender áztatónak használtak és sokszor orrfacsaró illatot árasztott szét az egész faluba, de megélést biztosított számtalan családnak és a termés értékesítését a földműveseknek, így többségük kendert termelt, az 50.-es évek szegénységében ez sokat jelentett. A kender itt a gyárban már gépek segítségével tilolták, fésülték és a hátramaradt fás szövet-pozdorja nagy hegyekben állt a gyár udvarában, mivel ezt már nem tudták hasznosítani, olcsón eladták, kocsi számra hordták az emberek megtöltve odahaza az erre szánt helyiséget, készülve a télre. A kályhát apám készítette vashordókból, hozzá néhány "betétet", egy napot szántak anyámmal az egész heti tüzelő elkészítésére, a közepébe egy rúd volt helyezve, amit a pozdorja jól megtaposása után kivettek, ügyelve, hogy ne omoljon be, belehelyezték a kályhába és mikor már elaludt a tűz, csak kicserélték a betétet. Most, ebben a hidegben, félve nézem a gázórámat, nehogy kiforduljon a dobozából és előre rettegek a számla látványán, ez a bódító meleg jutott eszembe amit a pozdorja kályha ontott magából és gondolom megérdemel egy bejegyzést, hogy ne merüljön teljesen feledésbe.
Gyerekkoromból nem találtam téli képet, akkor még nem volt mindenkinek fényképezőgépe, fényképész hívtak, ha képen szerettek volna megörökíteni valamit, viszont rátaláltam erre a régi, 1923-ban készült képre, melyen anyai nagyszüleim vannak, nagyapám testvéreivel, a kép Szerémségben készült.

12 megjegyzés:

  1. Érdekes, én is nagyobb hóra emlékszem....

    VálaszTörlés
  2. Rozsa:)a hangulatleiras nagyon szep, szinte lattalak, ahogy beszaladsz melegedni.
    Maga az iras teljesen oktato jellegu, csak tanulni lehet belole.
    Bizony nagyon sokat valtoztunk.En cserepkalyhara emlekszem, ahol egyszer kozel alltam es a kis szurke bundam megporzsolodott:)csak ereztuk a szagot es anyukam jott ra, szerencsere nem lett tul nagy a baj.De en is melegedni mentem be.

    Nagyon szep iras, jo volt olvasni:)a fotoban kedvencem a fekete feher.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk is ezt a kályhát a cserépkályha követte, majd az olajkályha, de az már a 60.-as években volt.
      Ezek a régi képek fekete-fehérek, még ma is jó állapotban vannak, viszont a színesek, melyeket a lányaimról készítettem mikor kicsik voltak, már veszítik a színüket és egy narancssárga színt vesznek fel, ezek nem lesznek olyan időtállók, mint a régiek.

      Törlés
  3. Én is nagyobb telekre emlékeztem mindig is. Ez a mostani már megfelelő. Itt nálunk legalább is. Nagyszüleimnél gyerekeskedtem, ott egy öntöttvas kályha volt, a szalmazsákos ágyba meg melegvizes palackot vittünk. Sokszor fűtöttünk kukorica csutkával. Zsákszám hordta haza nagyapám a kopzóból, ha szükség volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen emlékszek vissza erre az időszakra, emlékszek a szalmazsákra is és a dunna melegére, amit anyám magasra tudott ágyazni és addig simogatta míg teljesen egyenes nem lett, egyke voltam, de soha nem voltam magányos, sok volt a gyerek és tudtunk egymással játszani, barátkoztunk, még többsége ezeknek a barátoknak ma is tartja velem a kapcsolatot, pedig már 40. éve eljöttem onnan.

      Törlés
  4. Köszönöm,Rózsám,hogy ilyen szívet melengetően felidézted a mi teleinket!!
    Bizony nekünk más emlékeink vannak a télről!!!Keményebb volt, nehezebb volt, de számunkra mégis nagyon boldog volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barátnőm, így ahogy mondod, nehezebb és mégis nagyon boldog, abban az időben a szüleim gondoskodtak mindenről, én gyerek voltam és az volt a dolgom, hogy játszak, később jobb idők jöttek, felnőttem, de akkor már én voltam gondterhelt, nekem kellett gondoskodnom a lányaimról.
      Köszönöm, hogy itt jártál:)

      Törlés
  5. Nagyon szép hangulatot idéztél meg. Nosztalgiázni nagyon jó. A hegyeket én se ismertem meg, apró domboldalak léteztek arra ahol éltem. Voltak nagy telek nem túl régen is. Most megfelelő nálunk,elég nagy a hó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hólabda, nosztalgiázni jó és kell is, most ez a sok hó idézte fel bennem a régi teleket, az én korosztályomnak bárhol éltek, hasonlók voltak ezek az 50.-es évek.

      Törlés
  6. Kedves Rózsa!
    Szeretettel köszöntelek!
    Örülök, hogy rátaláltam írásaidra és gyűjtéseidre.Még nem kutattam ki minden zugát az oldalnak, de nagyon sok értékre leltem. Örülök a szép és igaz gondolatoknak, és annak is hogy sokan vannak, akiknek ez még örömet jelent. Szeretnék visszalátogatni és megismerni minél több gondolatot, amivel azonosulni tudok.
    Üdvözöllek: Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsa,
      örömmel olvastam soraidat, igen vannak még sokan olyanok akik erre az időszakra szívesen emlékeznek vissza és ezt fel is vállalják.
      Szívesen látlak, gyere és el fogunk kicsit nosztalgiázni:)
      Üdvözlettel
      Rózsa

      Törlés