2011. november 22., kedd

Túlélő túra Lappföldön


Hogy miért hozok ide pár évvel ezelőtt történt eseményt? A napokban, egy blogon beszélgettünk a túlélő túráról, eszembe jutatta az enyémet, már akkor is túl voltam az 50-en és egy évvel előtte, életmentő, nagy műtéten, mikor az orvosok sem tudtak sok jóval vigasztalni, véleményem szerint, a blogok ebben a korban arra is szolgálnak, hogy emlékeinket ide mentsük és az én korosztályomnak, akik hasonló gondokkal küzdenek, bátorírást nyújtsak, igen is vannak csodák, ezek a csodák bennünk vannak és ha felismerjük a felkínált lehetőséget, élni kell vele.
Nagy izgalommal vártam a külföldön születendő unokám érkezését, nagy öröm volt számomra mikor megérkezett, beárnyékolta a vágy, hogy magamhoz öleljem, dajkáljam, fürdessem és mikor megérkezett a lányom segélykérése repülőjeggyel együtt, senki boldogabb nem volt nálam. Tudtam, nem fogom kihagyni a férjem aggódása ellenére sem, a lányomnak segítségre van szüksége, főzni fogok neki a kedvenceit, mosok, vasalok, fürdetem a babát, mint ahogy nálunk szokás, meg sem fordult a fejemben, hogy ott más szokások vannak és mind erre nincs szükség, viszont a lányomnak sokat jelent, ha ezt az örömöt megoszthatja velünk is és valaki legalább, ha nem is mindannyian, lássa a kis jövevényt. Érkezésemkor, a kislány 3 hetes volt és már az anyuval a repülőtéren várt.
A család hamarosan, nagy örömmel ismertette velem, milyen tervet készítettek számomra, bemutatják a régi finn életmódot, el kell utazni Lappföldre, az Északi sarkkőrtől még 400 km-re északra, egy tó partján, vadonba. Tiltakozásom túl hevesre sikeredett, láttam megsértettem őket, így nem volt más hátra, javítani a javíthatót, útra keltünk. Ahogy Rovaniemit elhagytuk, a fák már nem az égig értek, egyre kisebb növésűek voltak és színük is a haragos zöldből, halványra változott és én is egyre nehezebben tudtam elviselni a nagy páratartalmat. Miután az út is „elfogyott”, a tóig gyalog mentünk, lápon, mocsáron, „szűnyogfelhőben” néhány km-t. Cipő használata itt feleslegesnek bizonyult, gumicsizmára volt szükség, sokszor keskeny deszkákon, lábamat a lábam elé, tudtam haladni a túlélő csomagommal a hátamon. Mire a tóhoz értünk, már nagyon kifáradtam, pedig még ezután kellett összeszednem a bátorságomat, be kellet szállni a csónakba, a vízi járművektől iszonyodok gyerekkorom óta, ezen is túlestem és megindultunk a cél irányába. Már jól benne voltunk az éjszakába, ami egyébként nem sokat számított, hisz éjjel is világos volt, mikor megérkeztünk, a család tulajdonát képező, inkább cserjék mint fák közt megbújt, kis fa házikóba.


 Elfogyasztottuk a magunkkal hozott útravalót és nekiláttunk a holnapiról való gondoskodáshoz, mert itt az volt a szabály, amit fogunk azt eszünk, víznek ott a tó vize, azt fogjuk inni. Ebből csak a baba volt kivétel. Nem volt sem áram, sem térerő, de viszont érdekes megoldások kínálkoztak, volt hűtőszekrény, fából, kövekből kialakított, befedve mohával, zúzmóval, melyben 8 fok volt a hőmérséklet, itt tudtuk az élelmet tárolni.


 Bár a mosás nem okozott különösebb gondot, egy érdekes kézi mosógép ált rendelkezésünkre, viszont a szárítás nem ment, a kiterített ruha vizesebb lett nagy páratartalom miatt, így be kellett gyújtani a tűzhelyet, mely felett beszárítottuk a ruhákat. Fürdőszoba is volt, egy régi finn szauna.


 Nagy veszélyt jelentett a vadállatok jelenléte, szerencsére nem találkoztam eggyel sem, csak az ételmaradékok, melyeket kitettünk, tűntek el reggelre. A vejem nagyon ügyes beszerző volt és csodálatosan el tudta készíteni a „zsákmányt”, gyorsan füstölt hal, egy erre kialakított edényben, felhevített kőben sütött hal, még desszert is készült az erdőben szedett rebarbarából, „füstös” kávé, mely a lángon főtt, nem szenvedtünk hiányt semmiben sem és talán a hely varázsa tett mindent nagyon finommá. A nyirkos fának és mohának van egy édeskés illata, eleinte kellemes, de hosszabb idő után beivódik a ruháinkba, még az ízlelő bimbókba is talán, mert egy idő után, mindennek amit megettem, olyan volt az íze, még a kávénak is.



Visszatérő utunkon, megálltunk Rovaniemiben, nem lehetett kihagyni az Északi sarkkőr átlépését, ami egyébként egy kijelölt vonal, nekem jutott a megtiszteltetés, hogy unokámat én vigyem át elsőnek.


 Utána meglátogattuk a Mikulás otthonát, mely nyáron is működik, szorgalmas manók fogadják a sok beérkező levelet, egy rövid időre a kép kedvéért, átadták a helyüket.


Most is szívesen emlékszek erre a túlélő túrára( bár utólag megtudtam, volt nálunk élelem, ha a beszerzésével kudarcot vallottunk volna ), büszke vagyok magamra, hogy ezt végig tudtam csinálni és, hogy legyőzve kétségeimet, mégis nekivágtam, ha másként döntök, ma szegényebb lennék életem, talán legnagyobb élményével.

26 megjegyzés:

  1. Mint már mondottam, büszke is lehetsz magadra!
    Igazi öröm volt ezt a beszámolót olvasni. :)
    Talán már negyven éve is megvan, hogy idehaza én bele mertem inni egy szabad vízbe. :(

    VálaszTörlés
  2. Ami a tóból való ivást jelenti, kicsit nehezen bátorodtam neki, nehezem küzdöttem le az előítéleteimet, a hazai víznél már nem is gondolkoznák, egyértelmű, hogy nem mernék inni belőle.
    Örülök, hogy tetszett, az ötlet a blogodon jött:)

    VálaszTörlés
  3. Nem vagyok félős, de ezt nehezen vállaltam be, így utólag szívesen emlékszek vissza minden pillanatára:)))

    VálaszTörlés
  4. Rózsa nagyon jó volt olvasni a beszámolót.....izgalmas lehetett. Tényleg nagyon bátor vagy! Viszont az élmény.......kárpótolhatott mindenért!

    VálaszTörlés
  5. Erika, vannak dolgok, melyeket csak egyszer kínál fel az élet, vagy talán helyesebb, a Teremtő, ha nem élünk vele, többé már nem lesz lehetőségünk, azt hiszem ez is azok közzé tartozik.
    Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted:)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm Barátnőm,hogy olvashattam ezt az izgalmas élményedet.Büszke vagyok Rád!...és kár lett volna,ha ez ki marad életedből!

    VálaszTörlés
  7. Örülök, Barátnőm, hogy így látod Te is és köszönöm a látogatást:)

    VálaszTörlés
  8. Drága Rózsa!Bizony nagy hiba lett volna ezt a túrát kihagyni,még ha nehéz volt az út akkor is!Ilyen élmény talán csak egyszer adódik az életben!De hát ezt te is tudod!Örülök hogy sikerült!Köszönöm hogy megosztottad velem is a csodás élményt!További jó egességet kívánok sok szeretettel:Marika

    VálaszTörlés
  9. Drága Marikám, látod, még most is erről írok,szép is volt és érdekes is, köszönöm, hogy olvastad:)

    VálaszTörlés
  10. Rozsa Kedves:) csak ma jutottam el az olvasasig, es komolyan egyik amulatbol estem a masikba.Hasonlo otam volt mar itt eszakra, de olyan eszakra mint Te, nem jutottam meg el.A fekete medve rendszeres latogato:)
    Ami kulonlegesseg belole, hogy a preri olyan sik, szabad szemmel lathato, ahogy gombolyodik a Fold.

    Csodalatos a beszamolod, es nagyon szimpatikus, nagyon emberi a szokasuk!Buszke lehetsz magadra es a lanyod eletere is.

    puszi:)

    VálaszTörlés
  11. Kedves Ágnes,
    tudtam, hogy Te biztosan jártál már ilyen tájon:) és a veszélyeit fel tudod mérni, előtte egy múzeumot látogattunk meg, ahol megtekinthetők voltak az ott élő vadállatok, bevallom, még úgy kitömve sem voltak valami vendégszeretők, szerencsére a medvével sem találkoztam, de a jelenlétük észlelhető volt az éjszaka eltűnt, számukra kirakott ételmaradék eltűnéséről. Gondolom, nem is kell mondanom, a Mikulásnál tett látogatásnak jobban örültem mint egy gyerek:) A finnek csodálatos módon tudnak a természetben, természettel együtt élni, bár fájó számomra a lányom távolléte, igen, büszke vagyok rá, hogy ott és úgy él.
    Puszillak:)))

    VálaszTörlés
  12. Gratulálok! Nagy bátorságra, lélekerőre, élni akarásra vall, ami meg tudtál, végig tudtál csinálni...
    További jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánok Neked.

    VálaszTörlés
  13. Nagyon szépen köszönöm kedves Roza, kedves tőled.
    További szép napot kívánok:)

    VálaszTörlés
  14. Kedves Rózsa! nagyon tetszett a beszámolod, élveztem olvasni minden percét. Csodálatos élménybe volt részed.

    VálaszTörlés
  15. Kedves Hólabda, a blog így is kicsit hosszúra sikeredett, így nem említettem az aranyos rénszarvasokat, nélkülük a lappföldi élmény nem lett volna teljes.:)
    Köszönöm, hogy olvastad.

    VálaszTörlés
  16. Rózsám olyan részletesen leirtad hogy szinte ott éreztem magam közöttetek.
    Köszönöm hogy ezt itt olvashattam ,Kár lett volna nem leirnod

    VálaszTörlés
  17. Rózsám, sokáig gondolkoztam rajta, hogy leírjam-e, ezek szerint jól döntöttem, köszönöm, hogy itt jártál és olvastad.:)

    VálaszTörlés
  18. ♥Nagyon tetszett a leírásod,úgy gondolom jó ezekre az élményekre visszaemlékezni és megosztani másokkal,mert mintha ez a szép élmény újra megtörténne az emberrel,és majd unokád is szívesen olvassa és hallgassa a mama történeteit,átéléseit.puszi érte♥

    VálaszTörlés
  19. Ez így van kedves Anikó, az éjjel ezzel álmodtam:))) annyira belemerültem az emlékekbe, egyébként szoktam mesélni az itthoni unokák hitetlenkedve fogadják, hogy voltam a Mikulásnál, a messzi pedig kételkedik benne, hogy ő van a képen a Sarkkőrön a nagyival :))
    Köszönöm, hogy olvastad.

    VálaszTörlés
  20. Máténé Irmuska2011. november 26. 23:09

    Nagyon köszönöm,hogy olvashattam.Nagy élmény volt
    számomra is.Igazad van ezt az élmény nem lehet elfelejteni.Kivánom hogy nagyon sokáig meséld !!
    Kivánok kellemes hétvégét....Puszi Irmuska

    VálaszTörlés
  21. Kedves Irmuska, nagyon szépen köszönöm.

    VálaszTörlés
  22. Már olvastam, csak akkor nem volt időm már irni....
    Igazán egy nagyon jó beszámolót hoztál..nagy élmény volt még olvasni is....Jó volt újra olvasni...

    Nagyon szép hétvégét, erőt egészséget kívánok!!!

    VálaszTörlés
  23. Köszönöm kedves Vera, hogy olvastad.
    Szép hétvégét kívánok:)

    VálaszTörlés
  24. Ismeretlenül üdvözöllek. Nagyon jó volt olvasni a beszámolódat, bennem is kellemes emlékeket ébresztett. Mi csak a Mikulásig (Rovaniemi)jutottunk el, innen délre tettünk egy kis kirándulást az ottani vendéglátóinkkal, az nekem is életre szóló élmény.
    Ha van kedved, nézd meg az én beszámolómat Kemi2007.freeblog.hu

    VálaszTörlés
  25. Kedves foltoska, köszönöm a látogatást és a dicséretet, mindenképpen meg foglak látogatni, el fogom olvasni a beszámolódat.

    VálaszTörlés