Halottak napja

Halottak napja, november egy, 

sírhantok útján embersereg. 

Kezünkben virág, őszirózsa, 

szívünk száz emlék hordozója. 

A síron innen, a síron túl 

könnyek peregnek, bealkonyul. 

Szűnik a mezsgye, nincsen határ 

ősök költöznek szívünkbe már. 

Nagyszülők keze megsimogat, 

szemek őriznek mosolyokat. 

Búcsúzó kezed újra fogom, 

míg holdfény játszik sírhantodon... 

Emlékek gyúlnak mint gyertyaláng, 

elébünk toppan anyánk, apánk. 

Rég elsiratott, szép kedvesünk, 

dédi-mamánk is itt van velünk. 

Iskolatársad sírhantja vár, 

ő vele múlt el számtalan nyár. 

Barátod bátor katona volt, 

lelkedben élő, soha nem holt... 

Mécsesek lángja táncoló fény, 

mindegyik sír egy életregény. 

Idők tollával szívünkbe írt, 

emlékek keze szeretet-hírt. 

Éjjel a sírkert csillogó menny, 

millió mécses ég idelenn. 

Leszállt hozzánk a csillagos ég, 

mindent betölt az emlékezés.

Szuhanics Albert