2011. március 18., péntek

A rózsa tavaszi metszése

                                                                              
A rózsák erőteljes hajtásfejlődésének és dús virágzásának eléréséhez szükséges, évről-évre végzett tavaszi fás metszéssel rendszeresen ifjíthatjuk a töveket és irányíthatjuk növekedésüket. A februárban, márciusban időszerű metszést mindenképpen a rügyfakadás előtt célszerű végrehajtani.
A bokorrózsák tavaszi metszésénél először megtisztogatjuk a bokrot, eltávolítjuk a sérült, vagy beteg ágrészeket, a befelé növő vagy satnya vesszőket és csak az erőteljeseket hagyjuk meg. Igyekezzünk a talajhoz minél közelebb eső részekből kinőtt, gyökerekkel jó kapcsolatban lévő, erőteljes, egyéves vesszőkre visszametszeni. Az alanyból előtörő, vad hajtásokat az eredési helyükig bontsuk ki, és tőből távolítsuk el.
Az egy tövön meghagyott vesszők száma és visszavágásuk mértéke a tő erősségén kívül a fajtától is függ. Az erősebb, jobban terhelhető töveket kevésbé vágjuk vissza, tehát több kihajtó rügyet hagyunk rajtuk, mint a gyengébbeken. Közvetlenül a rügy felett metsszünk, és a legfelső rügy lehetőleg kifelé álljon.
A nyár elejétől a fagyokig virágzó, de betegségekre érzékenyebb, gyengébb növekedésű teahibrideken általában 6-8 vesszőt hagyunk meg, melyeket 5-7 rügyes csapokra vágunk vissza. Ez tövenként 10-14 kihajtó rügyet jelent, mert többnyire csak a felső rügyek bomlanak ki. A kétszer virágzó (remontáns fajták) erőteljes növekedésű, nagy, illatos, teltvirágú, betegségekkel és a téli hideggel szemben ellenálló rózsák hátránya, hogy gyakorlatilag csak nyáron egyszer adnak nagyobb tömegű virágzást, amit később egy gyérebb másodvirágzás követ.
Ezek a fajták erősebbek, ezért hosszabb (8-10 szem) csapokat hagyhatunk rajtuk. Ha 1-2 erőteljes, előző évi vesszőt kétharmadára visszakurtítunk, lehajlítunk, és majdnem vízszintes helyzetben kikötünk, ezáltal elérjük, hogy a vessző hosszában lévő rügyek majdnem egyszerre hajtanak ki, és az erős szárakon sok, jó minőségű virágot hoznak.
A letermett szálvesszőket a következő évben majd tőből eltávolítjuk. Az alacsonyabb termetű, betegségekkel szemben ellenálló, nem illatos, apró virágú, ernyőszerű, bugavirágzatban nyíló, egész nyáron virító (poliantha) rózsákat tavasszal elegendő csak minimálisra visszametszeni. Tehát az előző évi elszáradt virágbugákat a legfelső 2-3 rüggyel együtt levágjuk.
A magas törzsű rózsáknál a korona tövéhez közeli, erőteljes szálvesszőket 4-6 rügyes csapokra célszerű visszavágni. Egy-egy fácskán 8-12 kihajtó rügyet hagyjunk meg. A virágrácsra, kerítésre felkúszó, hosszú, vékony hajtású futórózsák lehetnek egyszer, vagy folytonosan nyílók. A folyamatosan virágzóknál eltávolítjuk a beteg, elöregedett karokat, és helyükre fiatal vesszőket kötözünk.
A vesszőket körülbelül felükre visszametszve elérjük, hogy a növény az aljától a csúcsáig virágozni fog. Az egyszer virágzók metszését legjobb az elvirágzásuk utáni időre tenni. Így gyönyörködhetünk a dús virágpompában, s a visszavágás után fejlődő erőteljes hajtások biztosítékai lesznek a következő év gazdag virágzásának. A kertekben, parkokban díszlő, vadrózsákra emlékeztető parkrózsák hideg-és szárazságtűrők, különösebb metszést nem igényelnek.
Györffyné dr. Molnár Júlia, a mezőgazdaság-tudomány doktora

2 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon szép, és hogy piros,az volt a színem amióta emlékszem.A rózsákat is imádom, valamennyit tudtam, de mindig tanul az ember ameddig él.Örülök, hogy olvashattam! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Erika, ezek az én rózsáim, bár kedvencem a sárga rózsa, de a pirosat is imádom.
    Köszönöm a látogatást:)

    VálaszTörlés