2011. március 2., szerda

Revicky Gyula Imakönyvem



Aranykötésű imakönyvet 
Hagyott rám örökül anyám, 
Kis Jézus ingben, glóriában 
Van a könyv első oldalán. 
Sok év előtt egy sarokba 
Beírta jóanyám nevét. 
Lehajtom a betűkre a főmet, 
Hogy fölidézzem szellemét. 

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer 
fehér ruhában láttam őt. 
Tavasz volt épp” , a kedves ákác 
Virágzott a ház előtt. 
A lemenő nap fénysugára 
Reszketet ajkán, zárt szemén 
Apám ott állt a ravatlnál 
És velem együtt sírt szegény. 

Hogy elmosódnak a betűk! Mily 
Sárgák, s kopottak e lapok. 
Rég volt, midőn ez imakönyvből 
Még anyám imádkozott 
Kék selyemszállal összekötve 
Van itt hajambul egy kevés. 
Aranyos fürtjeimhez akkor 
Nem illett a szenvedés. 

Írott imádság töredéke 
Mellett van az anyám haja, 
Emitt egy szentnek vézna képe 
S egy régi, halvány Mária. 
Elnézem… Éppen így viselt meg 
A sors azóta engemet. 
Sokszor szeretnék sírni, hogyha 
Nem szégyellném a könnyeket. 

Az Úr imádságát ütöm fel 
(Kísérőm a nehéz úton) 
S vígasztalást vegyít a kínhoz. 
A Te imád, óh Jézusom! 
Imádság kell a szenvedőnek, 
Akit a sors árván hagyott, 
Úristen én nem zúgolódom: 
Legyen a te akaratod. 

Föl nem panaszolom a világnak, 
Csak szellemednek jó anyám, 
Milyen kopár volt ifjúságom, 
S hogy mennyi bánat szállt reám. 
Tűrtem, reméltem megalázva 
Idegenek közt éltem én 
De a régi imakönyvet 
S emléked szentül őrizém. 

4 megjegyzés:

  1. Szép régi vers,jó volt olvasni.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szeretem ezt a verset.
    .

    VálaszTörlés
  3. Milyen sokan őrzünk, ilyen imakönyvet.
    "Úristen én nem zúgolódom:
    Legyen a te akaratod."
    De olyan nagyon fáj. Olyan nagyon hiányzik anyu.

    VálaszTörlés
  4. Nekünk, egyszerű embereknek, nehéz elfogadni szeretteink elvesztését, még akkor is ha tudjuk, jó helyen vannak, Istennél.

    VálaszTörlés