Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egy sarokba
Beírta jóanyám nevét.
Lehajtom a betűkre a főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.
Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp” , a kedves ákác
Virágzott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugára
Reszketet ajkán, zárt szemén
Apám ott állt a ravatlnál
És velem együtt sírt szegény.
Hogy elmosódnak a betűk! Mily
Sárgák, s kopottak e lapok.
Rég volt, midőn ez imakönyvből
Még anyám imádkozott
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett a szenvedés.
Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem… Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.
Az Úr imádságát ütöm fel
(Kísérőm a nehéz úton)
S vígasztalást vegyít a kínhoz.
A Te imád, óh Jézusom!
Imádság kell a szenvedőnek,
Akit a sors árván hagyott,
Úristen én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.
Föl nem panaszolom a világnak,
Csak szellemednek jó anyám,
Milyen kopár volt ifjúságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.
Tűrtem, reméltem megalázva
Idegenek közt éltem én
De a régi imakönyvet
S emléked szentül őrizém.
Szép régi vers,jó volt olvasni.
VálaszTörlésNagyon szeretem ezt a verset.
VálaszTörlés.
Milyen sokan őrzünk, ilyen imakönyvet.
VálaszTörlés"Úristen én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod."
De olyan nagyon fáj. Olyan nagyon hiányzik anyu.
Nekünk, egyszerű embereknek, nehéz elfogadni szeretteink elvesztését, még akkor is ha tudjuk, jó helyen vannak, Istennél.
VálaszTörlés