2011. március 22., kedd

Mérey Katalin Megérkezés - részlet


Elindulunk, és megérkezünk. A kettő között vannak az illanó percek, a maradandó pillanatok, a feledésbe merülő hangok; az esti szél neszezése, az akácillat, a hársfák árnyéka, a Csatorna, Duna, és a Tisza; ott vannak a kudarcok, a félelmek és minden, ami elmúlt,amit elvesztettünk, amit a sorsunk kegyetlenül kicsavart a kezünkből. Lassan megérkezem. Szeretnék megérkezni csendben, hársfák illatában, víz mellé, mert szeretem a fákat, a földet, a füvet, a vizet és vízparton keveredő szagokat.
Ott nőttem föl, ahol virágzáskor mindent elnyom az akác szaga, ahol körúti hársak illatoznak, ahol utcai ostorfák bogyóin ezer meg ezer veréb lakmározik olyan hangosan,hogy a verébszó elnyom minden más hangot, ahol otthon van az én szép eö-m,amit csak mi, odavalósiak tudunk kiejteni, akik beleszülettünk,akárcsak a szegediek az ö-be.Nem düh,hanem keserűség és fájdalom lakik bennem; fáj, hogy egyre kevesebben vagyunk, akik ejtjük ezt az eö-t; fáj, hogy megöregedett hársakra ráuntunk, hogy bogyótermő vén fák helyett jobbat találtak,hogy a verebek zavarják a lakosokat. Fáj, hogy minden rosszabbra változik,vagy elmúlik. 
Amikor valaminek örökre vége, amikor valami örökre eltűnik,vagy megszűnik,egy kicsit meghal az ember. Öt-hat éves lehettem akkor, meg is haltam egy kicsit, és mindennap még egy kicsit, ahogy éreztem,hogy nagymama keze egyre tétovább,egyre ügyetlenebb,amikor befonja a hajam,amikor láttam,hogy félregombolja a blúzomat, a kisbögre mellé önti a meggyszár teát. Eljött a nap, amikor már nem bírt fölvenni, hiába kértem, kunyeráltam, már csak úgy tudott magához szorítani, megölelni, hogy lehajolt hozzám. Ez a lehajlás mindkettőnknek nagyon fájt, mindketten belehaltunk egy kicsit. Azon a napon, amikor nem találta meg az arcomat, hogy megsimogassa, nem csak egy kicsit haltunk meg. Ölébe ejtette a kezét, megérkezett; átlépett a hangokba, a szavakba, a mozdulatokba, az illatokba; most a simogatás puhaságában, az érintés melegében él; földi öröklétet nyert az akácvirágban, körúti hársak illatában.

10 megjegyzés:

  1. Kedves Rózsa! Szeretem olvasni a blogodat, igaz nem mindig hagyon megjegyzést, de itt vagyok és olvaslak:))

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Anikó a látogatást, én is szoktam a Tiédet olvasni:)

    VálaszTörlés
  3. Gyonyoru.Koszonom

    VálaszTörlés
  4. Rózsám szép amit választottál

    VálaszTörlés
  5. Szeretem Mérey Katalin írásait, köszönöm, hogy olvastad.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szép és szomorú írás.

    VálaszTörlés
  7. Szomorúan éljük meg, ha valami végleg megszűnik.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Rózsa!

    Én úgy gondolom nagyon szép és tartalmas a blogod, szeretek idejönni olvasgatni. A pontot te is megérdemled, látogass el erre az oldalra:))



    http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html

    VálaszTörlés
  9. Nagyon kedves tőled Anikó:)) köszönöm

    VálaszTörlés