2013. szeptember 6., péntek

Lappföldi túra

Meghívás érkezett leányomtól egy lappföldi túrára, én már voltam ott 8 évvel ezelőtt, férjemnek viszont nagyon felkeltette az érdeklődését a távoli érintetlen természet,  vadon, így hát útnak indultunk. Vejem az unokámmal már 1 hete ott volt, mi pedig csatlakoztunk hozzájuk. Lányom várt a repülőtéren, azonnal autóval indultunk az 1200km-re levő Lappföld északi részére. Már késő délután volt mikor megérkeztünk, vejem füstjele után letértünk az útról és követtük egy ösvényig ahol találkoztunk. Gyönyörű fogadtatásba részesültünk, unokám kitörő örömébe és a közeli tisztáson legelésző rénszarvasokba, ami számunkra csodálatos látvány volt.
Mivel sokan voltunk és a csomagok is, így kétszer kellett vejemnek megtenni az oda vezető utat, előre mentek a gyerekek, férjem és a csomagok, mi a lányommal az autóba várakoztunk, mivel itt már vannak vadállatok, nem távolodtunk. Már sötétedett mire sor került ránk, számomra most jött a legnehezebb rész, meg kellett tenni 2km egy erdei ösvényen, majd lápos, mocsaras részen, melyen egy szál deszkák voltak lehelyezve. Másnak lehet ez egyszerű feladat, én életemben nem tudtam átmenni valami keskenyen ha nem két lábbal álltam a földön, már le is szédültem, mivel nem kötéltáncosnak készültem, ezzel tudtam élni, most viszont ezt meg kellett tenni és még sötétedett is, erre is volt megoldásuk, egy elemes lámpa a fejemre, mely világította előttem az utat. Mondanom sem kell, már az első lépés után leléptem a mocsárba, szerencsére nem volt mély, ekkor lányom megfogta a karomat, az elegendő volt, hogy biztonságba érezzem magam, megtettem az utat. Egy gyors folyóba szálltunk be a csónakba, lassan kijutottunk a tóra, telihold volt, így bevilágította az egészet, a messzibe egy kis fény jelezte hol van a kis fa házikó, arra vettük az irányt, még romantikusnak is tekintettem az átkelést, viszont nem tudom férjem mit érzett két gyerekkel az éjszakába valahol a világ végén a vadonba, mire megérkeztünk pattogott a tűz a kályhába, elkelt a meleg.
A köves talajt itt moha, zuzmó, sokszínű bogyók borítják, nyirkos, csak gumicsizmába lehet közlekedni, nehéz rajta járni, viszont minden színbe pompáznak.
Egyedül a zuzmó fehér, messziről látható. Itt a természet törvénye uralkodik, ez már nem lakott terület, ez itt vadon, viszont a vadállatok szépen visszahúzódtak, helyet adtak az embernek is hadd élvezze a még érintetlen természetet, itt térerő sincs, még a madarak is eltűntek, madárfüttyöt sem hallottam, viszont élvezhettem a természet e részét, amit az ember még nem tett tönkre, így a tóból tudtunk vizet inni, a tó adta az eledelt, a fiúk este jöttek csónakkal a hálójukban sok hallal, amit a vejem nagyon ügyesen gyors füstöléssel elkészített, az erdő adta a fát a tüzeléshez és szaunázáshoz a sok bogyó lefedte a gyümölcs szükségletünket. Bevallom, én csak az áfonyát ismertem fel, azt mertem szedni és enni.
Eljátszottam kicsit a gondolattal, nem is olyan rossz a civilizációtól távol, nincsenek fizetetlen számlák, nem számít hány órából áll a nap, nem kell sietni, nincsenek stresszek, amire szükségünk van, mindent ad a természet, de később rájöttem mi már máshoz szoktunk hozzá, ez egy pihenés, kikapcsolódás, erő merítése a továbbiakhoz. Szépen teltek napjaink, láttuk unokáinkat milyen ügyesen boldogulnak akár a fa vágásával, akár halfogással, csónak vezetésen, mennyire jól érzik magukat itt, mennyire odahaza vannak egy ilyen zord vidéken.
Zord vidék ez, nekünk szerencsénk volt, még nem volt hideg, olykor egy-egy hideg front emlékeztetett hol is vagyunk, a jéghideg tó felett köd képződött, aztán ismét kisütött a nap. Itt a fények csodálatosak, gyönyörű naplementék, még szebb hajnalok.
A férjem a vejemmel és unokákkal részt vett túrázásokban, hegyi patakból hozták a kristály tiszta, jéghideg ivóvizet, halásztak, sokszor ezek a túrák 25km-sek voltak, én nem igen távolodtam a házikótól, a lányommal itt töltöttük az időt, természetesen volt nálunk puska, de szerintem a medve a nevetéstől múlt volna inkább ki. A kérdésre, hogy 60 évesen kell-e ilyen túrát bevállalni a választ nem tudom, így utólag is örülök neki, hogy részt vettünk benne, hogy eljutottunk a világ végére, ahogy én nevezem, láttunk sok olyat amit egész életünkben nem volt alkalmunk látni vagy megélni, voltunk olyan helyen ahol a vadállatok békében élnek az emberekkel, mert egyre inkább azt tapasztalom, hogy már az emberek egymással sem tudnak együtt élni, 7000 km tettünk meg ,mégis ezt a bejegyzésemet egy Márai idézettel fejezem be: " Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki."
A végén én is bemutatkozok, teljes " harci díszben" egy nyírfakosárral, ami Finnországban szinte minden házban van.

25 megjegyzés:

  1. Gyönyörűek a képek, csodálatos élményben volt részetek, igazi kalandtúra, ráadásul együtt az unokákkal:) Igenis kell 60 évesen ilyen túrát bevállalni, miért is ne, ezt a szívedben őrzöd majd a többi élménnyel és emlékkel együtt:) Az idézet is nagyon tetszik:) Szép hétvégét kívánok:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves trollanyu, azt hiszem ez volt életünk legnagyobb kalandja amit tényleg soha sem lehet feledni, bár számunkra ez már kicsit fárasztó, örülök, hogy eljutottunk ide, jó látni egy olyan tájat, melyet eddig csak képeken láttunk és látni egy életmódot ami lényegesen különbözik a miénktől.

      Törlés
  2. Nagyon jól tettétek Rózsám! Csodálatos helyet ismertetek meg. Olyan,mint ha mesében jártál volna! Valóban ott jártál. Feledhetetlen élményben részesültetek. Nagyon szépek a képek,örülök a beszámolódnak. Köszönöm,hogy olvashattam.Nagyon szép idézettel zártad! Szép hétvégét kívánok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Évikém, örülök, hogy itt jártál és olvastad, szerettem volna ezt a gyönyörűséget képekkel átadni másoknak is, remélem sikerült.

      Törlés
  3. Csodálatos kalandban, tartalmas együttlétben volt részed a családoddal a táj szépségéről nem is beszélve! Szerintem ezek a természetközeli élmények sokat adnak a gyerekeknek, unokáknak és nagyszülőknek egyaránt. Sok hasonló együttlétet kívánok a családnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jutka, nem tudom, hogy sor kerül-e még ilyen együttlétre, de ezt a túrát nem lehet elfelejteni, remélem a gyerekeknek is megmarad az emlékezetükbe.

      Törlés
  4. Kedves Rózsa ! Az ember soha nem túl öreg az újhoz, az élményekhez az új tapasztalatokhoz. A kor csak egy évszám, nem köt semmihez.
    Az unokáid finn módra nönek fel, közel a természethez, azt megismerve és szeretve. Örülj neki, hogy ilyen vejed van, hiszen ülhetne a számítógép elött is egymagában. Ö ismerteti meg a gyerekeit - a Te unokáidat - az itteni életmóddal. A Te unokáid nem esnek kétségbe ha sötét van, ha esik az esö, nekik természetes a csónakázás,a gumicsizma, a halászat, a gombászás, az erdei bogyók, a favágás, a tüzrakás. Nem félnek a " vadállatoktól"- az itteni erdökben medve csak elvétve akad,az se emberre vadászik, nem kell a puskát készenlétbe tartani, ha kimegy az ember a házból.
    Ezek a gyerekek felönöttkorukban is szívesen és sokszor emlékeznek majd azokra az élményekre vissza, amiket az édesapjukkal éltek át és Veletek, együtt a családdal.
    Még sok, sok együttes kalandot kívánva Nektek, szeretettel üdvözöl:
    Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Judit, azt hiszem ezzel a túrával mindketten végleg beletörődtünk, hogy unokáink távol tőlünk nőnek fel, ahogy elnéztük őket az apukával, meggyőződtünk, ha a mi világunktól lényegesen másként nevelkednek, nagyon jó helyen vannak, mindent megtanulnak ami értéket jelent és remélhetőleg egy nap ők is tovább fogják adni a gyerekeiknek. Lenyűgöző ahogy a vejem neveli őket, szerényeknek, bátraknak, egyszerűknek.

      Törlés
    2. Kedves Rózsa, örömmel olvastam, hogy megismertétek a " finnség " egyik lényeges részét. Nagyon megért a túra minden fáradtágot.

      Törlés
    3. Minden elismerésem a finn néppé, Isten tartsa meg sokáig, hogy megmaradjanak ilyeneknek, amilyeneknek most megismertük őket, kell az ilyen együtt töltött idő, hogy megértsük őket.

      Törlés
  5. Ámulattal, és örömmel olvastam a beszámolódat!
    Csuda klassz lehetett, még ha máshoz is vagyunk szokva. A képek gyönyörűek, nem mindenkinek adatik meg mindezt élőben látni, átélni.
    Csodás élményekkel térhettetek haza!
    További szép napokat kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva, a mi világunkba tényleg ritkán történik meg, hogy valaki eljut egy ilyen helyre, nagy élmény volt számunkra, szerettem volna átadni belőle valamennyit, érdemes tudni róla, hogy még a világnak van ilyen része.

      Törlés
  6. Nagyon jó hogy írtál... Élmény minden sorát olvasni... Te ezt megélhetted...

    Boldog névnapot!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bocsi... elfelejtettem írni, milyen szép fotók....

      Törlés
    2. Kedves Vera, köszönöm hogy olvastad és a névnapi köszöntőt.

      Törlés
  7. Drága Rózsám, irigylésre méltó élményben volt részetek... Nagyon örülök, hogy beszámoltál róla, így némi fogalmunk lehet arról, milyen csodák vannak még a világban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Roza, nagyon jó volt ezt megélni és látni, remélem a képek bizonyítják e táj szépségét és különlegességét.

      Törlés
  8. Hoppá!
    Nem tudom, mikor ünnepled a névnapodat, de engedd meg, hogy szeretettel kívánjak boldog névnapot!

    VálaszTörlés
  9. Csatlakozom az elottem irokhoz, egy oriasi elmeny volt olvasni, nezni a kepeket, es Maraival befejezni, na meg latni Teged is:)Azt gondolom ebben annyira minden benne volt, ami fontos az eletben, es nem utolso sorban termeszetes, amitol ugy elszakadtunk varosokban.En sem gondolkoznek,mennek:))
    Annak is orulok, hogy ujra otthon vagy, es irtal!

    puszillak sok szeretettel!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra ezek az utak kicsit kockázatosak, de érdemes volt bevállalni, sok képet készítettem, nem szeretnék egy pillanatát sem elfelejteni az ott töltött időnek.
      Örülök neked, köszönöm, hogy itt jártál.

      Törlés
  10. Válaszok
    1. Ez tényleg nagy élmény volt, felejthetetlen.

      Törlés
  11. Ilyen élményben nem mindenki részesülhet ! Ráadásul együtt a családdal.Lesz mire emlékeznetek!!!!
    Azért azt is megértem, hogy jó otthon a fotelból visszaidézni a történteket :-))) És a végén az a Márai idézet!!! Azt hiszem magamévá teszem és tovább viszem Tőled :-))))

    VálaszTörlés
  12. Azért így utólag bevallom, kicsit fárasztó volt ez számunkra, viszont ebben a mi korunkban is nagy kihívás, már maga az Északi-sarkkőr átlépése is, az tulajdonképpen egy kirajzolt vonal, de maga a tudat, hogy már azon is túl vagyunk, nagy élmény volt. Sok kép készült, így egy pillanatát sem fogjuk elfelejteni.
    Márai idézete számomra is nagyon szép, azonosulni tudok vele.

    VálaszTörlés