2012. május 23., szerda

Finnország egy év után

Finnország egy év után is olyan szép, mint mikor először láttam, csendes, rendes, tiszta, számomra kicsit olyan mesebeli, egy szép mese melynek nincs vége. Először utazásunk céljáról, az unokák születésnapjáról írnák egy pár szót. A készülődésben mindannyian részt vettünk, a lányom készítette a tortákat, a gyerekek a maffinokat amik beillettek kisebb tortának, saját elképzelésük szerint díszítették. Joel most 5 éves, most éli a kalózos időszakát, az ő díszítése ennek megfelelő volt, Jessica 7 éves, nagylány, szereti a lovakat, foci edzésre jár.
Ami változott, az a kis vendégek száma volt, tavaly pár hónappal a születésnap előtt költöztek ebbe a városba, még nem sok ismerősük volt, az idén már megtelt a ház gyerekekkel.


Ami számomra új volt, azok a mécsesek melyek el voltak helyezve a bejáratig, jelölve az utat, hogy a szülők, akik hozták és jöttek a gyerekekért a sok hasonló ház és bejárat közt ne keresgéljenek. Elsőnek volt Jessica ünnepsége, mely két óra hosszat tartott, utána a Joelé szintén két óra.
Finnországban, május második vasárnapja az Anyák napja, így vasárnap is ünnepeltünk. Reggel a vejem a gyerekekkel elment a közeli erdőbe virágot szedni, a tavasz első virága náluk és Anyák napi virágnak is nevezik, bájos kis virág, én is természetesen kaptam egy kis csokrot.
Tavaly nagyon szerettem volna egy képet készíteni a mókusról, egyet sem láttam, az idén lépten- nyomon megjelentek, fényképezkedni nem igen akartak, ez az egy megsajnált és megállt, szinte pózolt.
A közeli tó is a régi, ezüstösen csillog, átlátszó, tiszta.
Sok szép helyen jártunk, a későbbiekben bemutatom őket, az idő ott gyorsabban telik, máris indultunk haza. Lányom gondosan csomagolta az útravalót, mint még nemrég én neki mikor kirándulásra mentek, mire Pesten a gépünk földet ért, az idősebb lányom és vejem már vártak még meleg kávéval, ismerve a szokásomat, a hazai kávé ízének hiányától féltett. Mi még tudunk gondoskodni magunkról, de már vannak helyzetek, melyekben nehezebben boldogulunk, jó érzés tudni, hogy ők vannak és segítenek, örömet szereznek. Még nem zökkentünk vissza a megszokott életmódunkba, még gondolataink messze járnak, kicsit szomorkásak vagyunk, mint egy szép álom végén. Erre, felénk azt szokták mondani, ha egy álom véget ér, álmodj egy másikat, igen...azt fogom tenni...

14 megjegyzés:

  1. Szép ez az álom, neked sem könnyű, egyik gyerek itt, a másik ott. Azért így is találkoztok és az örömteli. Gyönyörű a környék, ahol jártatok. A mókusod is tündéri aranyos.
    Az unokáknál le se kell írni, hiszen látszik rajtuk, milyen helyesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a szerencsésebbek közzé tartozok, sűrűn láttam a messzi unokákat, láttam, hogy nőnek fel, a lányom sokszor hozta őket, most mindkettő lányom és vejem, mindent elkövettek, hogy az ott töltött idő számunkra szép és felejthetetlen legyen.
      Köszönöm a látogatást kedves Hólabda.

      Törlés
  2. Örülök, hogy ilyen csodásan töltöttétek az időt az unokákkal, nagyon szépek:) Most egy időre fel vagytok töltve emlékekkel, szép pillanatokkal, ez nagyon szép:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ezek már számunkra nagy élmények és nagyon jól esett nálad látni a szép képeket a tóról, hisz majdnem szomszédok vagytok.

      Törlés
  3. Nagyon aranyosak a gyerkőcök :) És milyen helyesek lettek azok a kis muffinok :) Biztos nehéz elválni, tudva, hogy messzi lesztek egymástól....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves vagy Edit, nehezen viselem ezeket a búcsúkat, akkor teljes az életem, mikor mind a négy unoka itt szaladgál az udvarunkba.

      Törlés
  4. Gyönyörű "álom" ... :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az:) és én nem is vagyok egy álmodozó:)

      Törlés
  5. Kedves Rozsa:)

    Mi nem vagyok csaladi kapcsolatban, de mar en is vartalak haza:)oda a te kis vilagodba, ahonnan szepeket irsz.En igazan tudom milyen a megerkezes, az elvalas, es ma mar sajnos azt is, amikor nincs szuloi otthon, ahova vagynek haza.
    Csak nyugodtan legyen veletek a sok emlek, majd lassan uja alom szuletik, es ujra ok jonnek, vagy ti mentek:)
    Nagyon helyesek a gyerekek,erdekesek az ottani szokasok, es szepek is.A viragszedes,a mecses.
    Varom a tovabbi beszamolodat turelemmel!:)

    Puszillak sok szeretettel!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ágnes,
      ennyi év alatt sem tudtam hozzászokni az elválásokhoz és ez már így fog maradni míg élek, jó hír, hogy július végén jönnek mind a négyen, ha nem jön közbe semmi sem, a nehezebb számomra, hogy a kislány indul iskolába, tehát csak szünidőben fogjuk látni.
      Sok szép szokásaik vannak, szerények és szépek, megőrizték a régi, nemzeti szokásaik többségét, sokat még én sem tudok, de többségétől elolvadok. Talán túl sok mesét hallgattam gyerekkoromban erről az országról és számomra megmaradt a valóságban is mesevilágnak.
      Puszillak:)))

      Törlés
  6. Igazából én is vártalak! Láttam, hogy áll a blogbejegyzésed, most pedig örülök, hogy végre újra itt vagy. Olyan természetesen, szépen tudsz írni mindenről, mint azok az emberek, akik képesek szeretni. Jó volt olvasni, látni a fotókat, és érezni a boldogságot, ami sugárzott a leírt szavaidból.
    Gratulálok az unokáidhoz, és a családodhoz. Köszönöm, hogy megosztottad velünk az élményeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm kedves Zsuzsanna a figyelmedet és kedvességedet.

      Törlés
  7. Oly szépen írsz...Egyszerűen... jó olvasni....
    Szép tartalmas hétvégét!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Vera, hogy olvastad.
      Szép hétvégét neked:)

      Törlés