2012. április 17., kedd

Emlékkönyvem

Nemrég az unokám állított be egy füzettel, megkért, hogy írjak neki valamit az emlékkönyvébe, kicsit meglepődtem, én már azt hittem ilyenek nincsenek, a mai gyerekek már a számítógépbe mentik emlékeiket, sürgetett, nagyon sietett valahova. Szerettem volna valami szépet, bölcset, maradandót írni neki, semmi nem jutott eszembe, kivéve egy kis versike, melyet fejből tudtam és egykoron, régen édesapám írta az én emlékkönyvembe.
"Ha majd egyszer évek múltán,
legszebb vágyad teljesül,
s ifjú szíved a múlt idők 
emlékébe elmerül, 
vedd kezedbe-e kis könyvet,
ifjúságod örömét, 
meglásd eléd varázsolja
gyermekkorod emlékét."
Egyszerű kis vers, számomra nagyon kedves. Nem voltam álmodozó típus, kicsiket álmodtam, amit valóra is tudtam váltani, sokszor azokat sem és valóra váltak néha, amiket nem is mertem álmodni a vers pedig elkísért a mai napig, minden valóra váltás után eszembe jutott apámmal együtt.
Szűkszavú ember volt, falunkba soha nem tudott igazán gyökeret engedni, szülőfalujába már nem vágyott vissza(miért is olyan ismerős most ez az érzés nekem?) hívták a messzeségek, az ismeretlen. Sokat utaztunk, nyaraltunk, kirándultunk vagy egyszerűen kerékpárral lementünk a Dunára, egyet úszni. Anyám ezekre az utainkra ritkán kísért el, ő élte a falu életét ahol abban az időben, nem jó szemmel néztek a nyaralókra és kirándulókra. Apám valamikor régen járt Finnországba, sokat mesélt a szaunákról, fehér éjszakákról, gyönyörű tájról, visszavágyott. Egy nagy álma volt, ha egyszer sok pénze lesz, el fog oda vinni, nem lett... az idő egyre múlt, az ereje egyre kevesebb lett, míg egy este lefeküdt és már reggel nem ébredt fel.
Azóta jártam Finnországban, többször is és még szeretnék menni, mikor először földet ért velem a gép, a verset mondogattam magamba, kicsit úgy éreztem most fog az ő álma valóra válni...Két kis palánta már ott eresztett gyökeret, növekszik, számunkra pedig örök rejtély marad, ennyi ország közül, miért éppen ez és nem egy másik.

14 megjegyzés:

  1. Valóra váltottad az álmát. ... Mosolyog rád ... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem sok reális alapja volt neki, mégis valóság lett, remélem tényleg mosolyog rám.

      Törlés
  2. Meghatódva olvastam ezeket a kedves sorokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már nem érte meg unokája távozását Finnországba, számomra megható volt, mikor lányom,, vejem a gyerekekkel elmentek szülőfalumba a sírjához.
      Köszönöm, hogy olvastad.

      Törlés
  3. Nagyon szépen és meghatóan írtál édesapádról:) Nincseenk véletlenek szerintem:) Kislánykormban nekem is volt emlékkönyvem, tele szép rajzokkal, kedves szavakkal, abba is beírta valaki ezt a versikét:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is azt vallom, hogy véletlenek nincsenek, valamiért így történt.
      Az én koromban már egy ilyen emlékkönyv kincsnek számít, tanítónénim, tanáraim, osztálytársaim, pajtásaim, mind ott sorakoznak egy kis útravalóval az élethez.

      Törlés
  4. Rozsa Draga:) en mar mindig pityeregni fogok az irasaidon?:)nagyon meghato, nagyon szep, es biztos vagyok benne, hogy a zo alma is valora valt:)
    A verset ki fogom majd masolni, ha nem banod, majd , ha egyenesbe kerulok, ott a masik hazban.

    puszillak es nagyon orulok, hogy megosztottad ezt is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ágnes, kicsi korom óta, erről az országról beszélünk legtöbbet, rejtély számunkra, hogy történhetett, nem bírtam kihagyni, hogy ne ezzel emlékezzek meg róla, talán ez volt a legjellemzőbb rá és ezt nem tudta valóra váltani életében. 10 évre távozása után, a lányom elrepült Finnországba, akkor is eszembe jutott ez a vers, amit természetesen bármikor elvihetsz, itt megtalálod.
      Kívánom, hogy mielőbb rendeződjön a költözés és ami nehezebb, beletörődés.
      Puszillak.:)

      Törlés
  5. Nekem is van emlékkönyvem...néha előveszem. Elképesztő, hogy az emlékversek írói közül már mennyien nem élnek....ilyenkor elszomorodom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos ez nálam is így van, túl sokan távoztak már:(

      Törlés
  6. Szép, megható volt amit írtál kedves Rózsa! Azt mondják, egyszer minden álom valóra válik, ha nem a mi életünkben, hát valamelyik családtagunkéban.
    Emlékeznek majd ránk szeretettel, mint Te az édesapádra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A történtek után, már én is így gondolom, bízva bízok, hogy valakinek az én nem valóra vált álmom, egyszer nagy örömöt fog szerezni.
      Köszönöm a látogatást kedves Zsuzsanna.

      Törlés
  7. Az én Édesapám is csendes,keveset beszélő,nagyon jó Ember volt! Sajnos 50 évesen meghalt,én csak 14 éves voltam!most 70 éves vagyok,de ha behunyom a szemem és kinyítom a kezem érzem ahogy fogta,ahogy fogja a kezem amikor eggyüt mentünk az utcán!Még mindig fáj!Szné Gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabi, számunkra ők mindig korán távoznak, de emlékeinkben örökké élnek.
      Köszönöm, hogy itt jártál.

      Törlés