2012. április 10., kedd

Anyám receptjei

Így, mikor közeledik halálának évfordulója, keresek valami tárgyat amit megőriztem, ami az övé volt, ami nem csak emlék, még valóság. Azt szoktam mondani, a vajdasági nő, fél életét a konyhában tölti, ő ettől sokkal többet, ott érezte jól magát, az volt az ő birodalma ahol mi csak zűrt tudtunk kelteni, mindennek megvolt a helye és funkciója, mindenre volt külön edénye és ezt nem volt szabad összekeverni. Sokat sütött és finomakat, mindig éjjel, ki tudja miért, talán azért, hogy senki sem zavarja meg, a világ minden búját-baját ott elfelejtette. Figyelmesen kísérte az új receptek megjelenését, versenybe szállt a szomszédasszonyokkal ki készíti el előbb és jobban, a régi recepteknek is nagy mestere volt, a hájas kifli, hajtogatott tepertős pogácsa ugyanúgy sikeres volt, mint az összetett torták, melyekre pörkölt cukrot csurgatott a habba. Sokszor vettem már a kezembe a kis füzetet, gondoltam készítek valami finomat belőle...nem sikerült, sem ízre, de még kinézetre sem volt olyan mint az övé. Mindennek megvolt a kis titka, ezeket sajnos nem jegyezte fel, míg élt, felhívtam telefonon, elmondta, én sem jegyeztem fel, minek? Hisz van még idő... Nem volt, az idő egyszer csak elfogyott, apám hirtelen halála után, már nem volt a régi, már nem érdekelte semmi sem, a receptek sem, három évre rá, egyazon napon követte. Most is úgy látom magam előtt, mint régen, köténnyel a konyhájában sürög, forog, még a mennyei illatokat is érzem. Emléke legyen áldott.

18 megjegyzés:

  1. Kedves Rózsika!
    Mindent fel kell jegyezni idejében. Igaz ezt mindig utólag tudjuk. A mi süteményünk sosem lesz olyan, mert az hazai íz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már én is tudom és ahogy az idő múlik felettem is, egyre jobban. Azt hiszem igazad van, azokat az ízeket az otthon varázsolta elő.

      Törlés
  2. Így igaz....Anyu nagyon sokat és finomakat készített.. mondtam mindig írd le a receptet, de Anyu mosolyogva azt válaszolta megsütöm én Nektek is...,mire kell leírom.... Nem gondolta senki hogy nem lesz ideje....

    Szép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudatában vagyunk annak, hogy egyszer távozni fognak, de szeretnénk azt elodázni azzal, hogy még van idő...sajnos ezt senki sem tudja mennyi.
      Nálunk is így volt, anyám megsütötte és el is hozták a titkait pedig magával vitte, talán ő sem gondolta, hogy az idő fogytán.
      Köszönöm kedves Vera, hogy itt jártál és olvastad.

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Van olyan érzésem, kedves annalíz, ahogy az idő felettem is múlik, egyre több emlék tör fel, melyekre eddig nem is emlékeztem.
      Köszönöm látogatásodat.

      Törlés
  4. :( mindig elerzekenyulok.

    Anyu is pontosan harom evvel kesobb ment el Apu utan.
    Nagyon szep a receptes konyv, a sargult szeleivel..nekem minden fejben maradt, ahogy telefonon iranyitott:)Meg az emlekeink is hasonloak.:)

    puszillak Rozsa:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra a húsvét utáni időszak, még ennyi év után is nagyon szomorú, mindketten akkor mentek el, érdekes módon, egyazon napon, vannak ilyen megmagyarázhatatlan dolgok az életben, mint ez a többszöri közös dolgaink, biztosra veszem, hogy ezért találkoztunk, sok a közös bennünk.
      Puszillak Ágnes.:)

      Törlés
  5. Kedves Rózsa!
    Köszönöm, a látogatásod, a bejegyzésed. Az én édesanyám még él, rá sem merek gondolni, hogyan lesz nélküle. Meghatóan, szépen emlékszel édesanyádra, olyan jó ilyet olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsanna, megtiszteltél látogatásoddal és véleményeddel.
      14 évvel ezelőtt halt meg édesanyám, a mély fájdalmat idővel felváltja a szép emlékezés, sok tárgyat őriztem meg, így tudtam ilyen módon megemlékezni róla.

      Törlés
  6. Rózsám, sajnos én már tudom, mit érzel:( Én is őrzöm az édesanyámtól megmaradt holmikat... még egy csempe bögrét is. Muszáj, hogy itt legyen velem.
    Nem tudom, tőlünk mint őriznek majd félve a gyerekeink?:)
    Nagyon szépen leírtad, köszönöm, hogy elolvashattam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Roza, köszönöm együttérző szavaidat.
      Kérdésedre válaszolva, mit is őriznek meg gyerekeink, valószínű olyan tárgyakat, melyek szerintünk jellegzetesek ránk, életmódunkra.
      Szép hétvégét kívánok.:)

      Törlés
  7. Köszönöm látogatásod az oldalamon :)
    Nagyon szépet írtál anyudról, megkönnyeztem, nekem apum sajnos most ment el november 20-án.....
    Anyum egyedül maradt, így már minden hétvégén ott vagyok, de amúgy is tervezem a leköltözésem, bár még nem tudom milyen formában, s hogy, de általában ami terv megszületik a fejemben, ha teszek érte, ha nem, megvalósul...
    Megnéztem a másik blogod, utána ezt, nagyon tetszik mindkettő.
    Puszillak
    Edit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Edit, köszönöm, hogy itt vagy.
      Sajnos az életnek van ilyen része is, mikor elmennek azok akiket szeretünk, fájdalmas, de emlékeinkben örökké élnek. Kívánom, hogy életetek a lehető legjobban oldódjon meg.
      Puszillak.

      Törlés
  8. Kedves Rózsa! Nagyon elérzékenyültem a bejegyzésed olvastakor, bizony eljön az idő mikor szeretteink sorban itt hagynak minket, már csak emlékeinkben élnek tovább.
    Az én édesanyámnak is csak nagy vonalakban vannak meg receptek, a csínja bínja a fejében van.
    Legyen szép napod!

    VálaszTörlés
  9. Kedves Zsóka, talán ez is egyfajta adottság, ha tudnám is a titkait, valószínű már nem lenne olyan, mint édesanyámé, talán azért volt minden olyan tökéletes, mert ő készítette és az egész már csak emlék:(
    Köszönöm, hogy itt jártál, további szép napot.

    VálaszTörlés
  10. Imdáoma hólabdát. gyerekkorom óta az egyik kednec süteményem. Én így készítem: http://www.csaladapa.hu/fozes/holabda-recept/

    VálaszTörlés