2011. november 11., péntek

Török kávé


Véleményem szerint, amit nem használok, nincs rá szükségem, évek folyamán összegyűlik sok tárgy, ami valami emlékhez köt, használni nem szoktam, de meg van a saját helyük a szekrényben, ami egy idő után megtelik. Sokszor nekifogtam a szelektáláshoz, de már előre tudtam, mind vissza fog kerülni a régi helyére. Így történt a napokban, ezzel a török kávés készlettel is. Valamikor sokat utaztunk, egy ilyen úton vásároltam Szarajevóban, a Bás csársiján, lenyűgözött a kézműves ügyessége, ahogy a sok motívumot készítette. Akkor is tudtam, hogy soha nem fogom használni, de nem tudtam neki ellenállni. Szarajevó, Mosztár…örömmel utaztam ezekre a helyekre, hangulatos, vendégszerető városok voltak, úgy éreztem magam a kis török kávézókban, mint az 1001 éjszaka meséiben. A kávét dzsezvában főzik, egy csésze vizet felforralnak, beleteszik az egy kávés kanál, finomra őrölt kávét, azt mondják akkor  igazi, ha háromszor visszateszik a tűzhelyre és felfuttatják, míg a habja fel nem jön. Nem tesznek bele cukrot, ratlukot (török eredetű édesség) szolgálnak fel mellé és findzsánok-ból isszák. A törökök a kávézást, társalgásnak szánták, lassan inni, minden kis korty után egy kicsit harapni a ratlukból, élvezni a kávé ízét és beszélgeti, hosszan beszélgetni…és itt eltekintek a történelmi tényezőktől, jó szokást hagytak ránk. Sok éve nem jártam ezeken a helyeken, lerombolták, a Bás csársiját, mosztári hidat a kis csárdákkal együtt, azt mondják az arra járók, mindent újra építettek, de már a hangulatát visszahozni nem tudták…
Egyetértek a reklámokban elhangzott „a kávé, bearanyozza a napodat”, főként ha a férjem azzal ébreszt, megindulok, még félig alva, a kávé illat irányába, át az előszobán az ebédlőig, mindkettőnknek megvan a saját kedvenc csészéje, egyik kezemmel megfogom a fülét, másikkal átfogom a csészét, melynek melege átjárja az újaimat, mélyen belélegzem az illatát és elkezdem lassan kortyolgatni. Sokszor csendben isszuk meg, elmélyedve a saját gondolatainkba, vagy talán semmire sem gondolunk, csak egyszerűen élvezzük a finom, török kávét, vagy éppen ezek a mi csendes perceink, minden korttyal bekapcsol néhány tekervényünk és mire elfogyasztjuk, egészen a zaccig, már mindketten tudjuk, minden napnak megvan a maga baja, ennek is meglesz, majd túléljük valahogy.
Ismerőseim közül, már sokan abbahagyták a kávézást, vagy felváltották valami más fajtára, már nem is csészéből, bögréből vagy pohárból fogyasztják, én ezt olyan mű kávénak nevezem, mert ahogy az évek múltak felettünk, a vérnyomásunk is emelkedett, az enyém is, én azért még sokáig szeretném megtartani, legalább ezt az egyet, a reggelit, ami bearanyozza a napomat…

16 megjegyzés:

  1. Nincs is finomabb egy jó kávénál reggel. Nagyon szép a készleted.

    VálaszTörlés
  2. El sem tudom képzelni a napot másként, kávé nélkül, valahogy nem indul be.

    VálaszTörlés
  3. Kávé nélkül be sem indul a napom:)))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon hangulatos írás! Milyen kár Mosztárért és a többi lerombolt szépségért....

    VálaszTörlés
  5. Az enyém sem Rózsám és annak török kávénak kell lenni, úgy szeretem legjobban, ha a férjem megfőzi:)))

    VálaszTörlés
  6. Cecília, egy kicsit annak az eszeveszett rombolásnak szántam ezt a bejegyzést, kicsit elsirattam a régit, a szépet.
    Köszönöm a látogatást.:)

    VálaszTörlés
  7. dobó desancic milica2011. november 11. 21:37

    én is úgy vagyok vele-ha még a legaláb egy kávéról naponta is lekell mondani, akor nem is tudom-de ha csak birom nem mondok le.A régi szép Mosztári, Szarajevói és többi "kávés" emlékeket ne feledjük el-akár melyik országba is maradtak ezek a gyönyörű városok. Ami a kávé főzést illeti: éppen Mosztárba magyarázta egy kis vendéglős ( ott a híd végében) hogy ők a dzsezvába a kávét teszik, picit a láng felett meg "pörkölik" utána ráöntik a forró vizet és háromszor vissza foralják-hogy igy az igazi. Üdvözletem Rózsa, jó éjt.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Micó,
    ez nagyon érdekes, minket ott Mosztárban, abban a kis kávézóban a híd végén-egyébként csárdáknak hívták és egy kis rozoga lépcsőn kellett felmenni, alattunk pedig hömpölygött a Neretva haragos zöld vize, tanítottak, hogy kell a kávét ratlukkal inni:)). Sokszor, mikor hallották, hogy számukra idegen nyelven beszélünk, valaki a vendégek közül kifizette a kávénkat, vendégszeretet jeléül, ezt nem tudom elfelejteni és csak ilyenre, a szép részére akarok emlékezni.

    VálaszTörlés
  9. Draga Rozsa:))

    annyira tetszett, ahogy leirtad, elmeselted, minden sor, minden szo egy korty kave volt:))
    Majdnem innek egyet, de itt este van es bar sokan isznak ilyenkor en nem szoktam.
    Ki kell abranditsalak, mukaves vagyok:D Sajnos itt megszoktam a "hosszu" kavet, ahogy odahaza elneveztek, jo sok, jo hig, de en mar igy szeretem.Amikor hazamegyek, es isszak a kis cseszebol a presso kavet en meregnek nevezem:))aztan megszannak es kapok jo sok tejjel folontve hasonlot az ittenihez.De maga a reggeli szokas, az valoban bearanyozo:)

    Szep hetveget , puszillak!

    * a keszlet gyonyoru, nekem csak egy melegitom van, szinte ugyanilyen, egyszer matrjuska babaval rendeltem innen a netrol.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Ágnes,
    nálunk még él a szokás, hogy "ugorj be egy kávéra", "elszaladok egy kávéra" és ez a kávézás sokszor órák hosszat tartó beszélgetést jelent, egyre kevesebb az ilyen meghívás, mert egyre kevesebben kávéznak az ismerőseim közül és talán úgy fogtuk fel, kávé nélkül nem is lehet elbeszélgetni, úgy pedig "neked főzök egyet, de én nem iszom", már nincs meg a varázsa és én nagyon hiányolom.
    Szép hétvégét neked:)

    VálaszTörlés
  11. Én is az a kávét szeretem a legjobban amit a férjem főz és reggel az ágyba hoz:)
    Sajnos ritkán van benne részem.....talán ezért csodálatos, kávé kortyolgatás közben tervezni a napot......:)))

    VálaszTörlés
  12. Kedves Jutka, ez nálunk sincs túl sűrűn, talán azért is íródott belőle blog, ha rendszeres lenne, talán nem is vennénk észre, eltűnne a mindennapok szürkeségében...
    Köszönöm a látogatást:)

    VálaszTörlés
  13. "Nagy" kávéívó vagyok. Megnyugtató, hogy manapság már az orvosok sem tartják egészségtelennek a napi négy kávét sem. Épp a minap olvastam róla egy cikket. :)

    VálaszTörlés
  14. Örülök, hogy ezzel nem vagyok egyedül, egy kávé koffeintartalma talán kell is a szervezetnek, főképpen reggel...:)))

    VálaszTörlés
  15. Én viszont nem a kávét és nem a cikket, hanem a kávés készletet dicsérem meg:) Hasonló van nekem is... Még l973-ban(!:) egyszer Opatija-ban jártam, és akkor vettem ott... A mi szokásaink szerint aprócskák a poharak, de ugyanilyen csillag-félhold van mindegyikben. Az enyém réz-színű:) Nagyon őrzöm, emlék a "boldog" békeidőkből:)

    VálaszTörlés
  16. Kedves Roza,
    számomra is kedves emlék egy szebb, emberségesebb időből, azért is kerül mindig vissza a helyére, bár nem használom, nem tudok tőle megválni. A kézműves fehér réznek nevezte az anyagot melyből készült, hogy az-e, vagy valami más, nem tudom, de könnyen rendben tartható.
    Köszönöm a látogatást:)

    VálaszTörlés