2011. szeptember 2., péntek

Fekete István Szeptember



Még zöldek a fák és a patakok, még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak és egymásra rakják a titokban lehullt sárga leveleket. 
Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén. 
Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalakon, szüretre kongnak mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi kopár pír, s a vén diófák árnyéka magasabb, mint amilyen messze ér. 
És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak; hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat, de a tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre. 
Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék csevegnek valamit az almáknak és szilváknak, de eljön az est és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ, csak a bagoly imbolyog a csend hátán és csak a méhek zúgnak a kasban, hol a nyár édességét és virágok illatát őrzi az aranyló méz. 
A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a nyárfásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon a nádkunyhók tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői gyerekek úgy döbörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára. 
És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogyan csattanik - de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni kezd valami régi sírás, fájni valami régi bánat. 
A tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut s az álmokat, az erdőket és mezőket, az élőket s a temetőket a virágoskalapú, melegkezű, bús magyar ősz.

8 megjegyzés:

  1. Gyönyörű idézetet választottál! Nagyon nagy kedvvel, és szívesen olvastam.
    Köszönöm, hogy megosztottad velünk!
    Napsugaras szép színű hétvégét kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Lehet rajta vitatkozni, de szerintem: A legszebb évszak az ősz. – Sokak szerint az „elmúlás” időszaka, pedig „a jól végzett munka eredményének a betakarítási-, és egyben a következő periódus (meg-)alapozási időszaka is. A megújulás dicséretes időszaka!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Éva,
    nem tudom, egy évszakot tud-e valaki szebben leírni, mint Fekete István,örülök, hogy Neked is tetszett.
    Szép, napsugaras, nyárutói hétvégét kívánok.:)

    VálaszTörlés
  4. András, egyetértek veled, számomra is az elmúlást jelképezi,főként mikor az idő esős, ködös.A termelőknek, a betakarítás utáni örömöt és a megszolgált pihenési időszakot jelenti.
    Köszönöm, hogy olvastad.

    VálaszTörlés
  5. Az ősz leírása nagyon szép. A fotó is. Igaz, nem szeretem ha gyorsan jön a tél. Mégis annyi gyönyörű szín van az őszben. A szemünknek minden szépség együtt van.

    VálaszTörlés
  6. Hólabda, remélem a tél későn fog érkezni, az eső és a köd is és még sokáig gyönyörködhetünk ebben a szép, színes természetben.:)

    VálaszTörlés
  7. Louisette- Thank you for the visit.

    VálaszTörlés