2011. május 27., péntek

Helsinki - hajókirándulás



Napsütéses, szép délután volt, a lányom egy sétára hívott meg bennünket Helsinkibe a kikötőbe, szép emlékek kötnek ehhez a helyhez, tudta nem fogom visszautasítani és egyébként is, a férjem először jár Finnországban, miért ne látná az alig 100 km-re fekvő, ami ott nem számít távolságnak, Helsinkit.
A kikötőbe érve, hideg szél fogadott bennünket, a Finn öböl a legnagyobb jóindulattal sem volt barátságosnak nevezhető, dühösen dobálta a sétahajókat, egyébként is barnás zöld vize, sötét barnára változott. Ekkor tudtam meg, hogy mi fel is fogunk szállni a hajóra és megnézzük a környező szigeteket. Időm sem volt meggondolni magam, máris indult a hajó, mintha csak ránk várt volna. Utólag sem tudom ki nyugodott meg előbb, a tenger vagy én, vagy mindketten, de a hajózást élveztem és most is szívesen emlékszek rá.


A szigetekből számtalan van, egész kicsik, melyek a sirályok pihenőhelyeként szolgálnak, és nagyobbak, lakottak, ahol a gazdagok hétvégi házai vannak.












Az egyiken, egy, a II világháborúból származó tengeralattjáró látható, mely nemcsak a képen, de a valóságban is nevetségesen kicsi a maiakhoz képest.


Az igazi meglepetés, a hajón elfogyasztott estebéd volt. Különlegessége miatt nem tudom kihagyni, hogy ne mutassam be.


Előétel: rénszarvas sonka, nyers füstült lazac, kaviár, majonéz és apróra vágott hagyma az elmaradhatatlan rozs kenyérrel, melyben a Finnek nagy választékkal bővelkednek.


Főételnek a férjem pisztrángot választott, különlegesen elkészítve, ízlésesen tálalva, párolt zöldségekkel és burgonyával, melyek nekem egyforma nagyságúnak tűntek.




Én a „Finlandia tálat” választottam, párolt rénszarvas hús ribizli mártásban, párolt zöldségekkel és burgonyával, lehet kicsit a hely varázsa is közrejátszott, nagyon finom ízköltemény volt.


A desszert is különleges volt, sajt meleg tejszínnel leöntve, mocsári szeder dzsemmel, melynek ízét a férjemmel, magányos estéinken sokszor fel fogunk még idézni.


Visszatérésünket a kikötőbe, hideg szél fogadta, ennek ellenére, egy sétát tettünk meg, érdemes megnézni milyen szépen megférnek egymás mellett, az Ortodox Uszpenszkij Székesegyház, lenyűgöző egyszerűségével a Finn Parlament, Sándor Cár szobra, kinek uralkodása alatt a finneknek legtöbb iskola nyílott, ma is tisztelettel adóznak neki, és már ismert, Helsinki jelképévé vált, Evangélikus katedrális.


Végül, aki Helsinkibe jár, egy ilyen kép nélkül nem tér haza, lányommal és unokáimmal az Evangélikus katedrálisnál.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép helyen voltatok, de gondolom alig vártátok, hogy találkozhassatok egymással.
    Gondolom hamar elszaladt az idő, hisz ami az ember számára nagyon kedves az hamar el is telik.
    Drága Rózsa szép napot kivánok sok szeretettel Neked:))

    VálaszTörlés
  2. Volt olyan érzésem, hogy ott az idő gyorsabban múlik :)
    Többször is jönnek egy évben, de mindig nagy öröm a találkozás és jó volt látni a lányunkat és unokáinkat abban a környezetben és életmódban.
    Köszönöm a látogatást, legyen szép a vasárnapod:)

    VálaszTörlés