Élt egyszer egy férfi, aki nagyon szeretett volna megkapni egy könyvet, de sehol sem találta meg. Elment egy antikváriumba és hosszú keresgélés után rátalált a hőn áhított kötetre. Belelapozott, feltűnt neki, hogy a könyv volt tulajdonosa minden oldal margójára odaírta a saját gondolatait. Nagyon megtetszettek neki ezek a kis kommentárok, széljegyzetek és elhatározta, megismeri azt, akiből ilyen érzéseket váltott ki a könyv története. Egy lány sorai voltak ezek. Dobogó szívvel írta meg első levelét és nem sokára megérkezett a válasz is! A levelek jöttek, mentek, ám egyszer kitört a háború.
Levelezésük folytatódott, egymásnak erőt és hitet adva. Kölcsönös vonzalom, szeretet, szerelem szövődött kettejük között. A férfi túlélte a háborút. Megbeszélték, hogy a pályaudvaron találkoznak, a lány kezében egy szál rózsát tart. Befutott a vonat, teli boldog, örömtől könnyes szemű emberrel.
A férfi tekintetével a nőt kereste, de sehol sem találta. Ekkor elment mellette egy csinos zöldruhás nő.
-Gyere velem katona - szólt. A férfinek nagyon tetszett a nő, már indult volna a lány felé, amikor eszébe jutott az a valaki, akivel évek óta levelezett és - bár sohasem látta - a lelkét már megszerette.
Lassan kiürült a pályaudvar, szomorú szívvel indult a kijárat felé, amikor meglátott egy alacsony, kicsit kövérkés lányt, kezében egy szál rózsával.
Nézte a lányt, majd odament hozzá és bemutatkozott. Meg akarta fogni a kezét és - bár nem ilyennek képzelte - nagyon megörült neki, át akarta ölelni.
Ekkor megszólalt a lány:
- Uram, én nem tudom miről van szó, egy zöldruhás nő adta a kezembe a rózsát és azt üzeni Önnek, hogy várja a szemközti kávéházban.-
(ismeretlen)
Levelezésük folytatódott, egymásnak erőt és hitet adva. Kölcsönös vonzalom, szeretet, szerelem szövődött kettejük között. A férfi túlélte a háborút. Megbeszélték, hogy a pályaudvaron találkoznak, a lány kezében egy szál rózsát tart. Befutott a vonat, teli boldog, örömtől könnyes szemű emberrel.
A férfi tekintetével a nőt kereste, de sehol sem találta. Ekkor elment mellette egy csinos zöldruhás nő.
-Gyere velem katona - szólt. A férfinek nagyon tetszett a nő, már indult volna a lány felé, amikor eszébe jutott az a valaki, akivel évek óta levelezett és - bár sohasem látta - a lelkét már megszerette.
Lassan kiürült a pályaudvar, szomorú szívvel indult a kijárat felé, amikor meglátott egy alacsony, kicsit kövérkés lányt, kezében egy szál rózsával.
Nézte a lányt, majd odament hozzá és bemutatkozott. Meg akarta fogni a kezét és - bár nem ilyennek képzelte - nagyon megörült neki, át akarta ölelni.
Ekkor megszólalt a lány:
- Uram, én nem tudom miről van szó, egy zöldruhás nő adta a kezembe a rózsát és azt üzeni Önnek, hogy várja a szemközti kávéházban.-
(ismeretlen)
Nagyon szép történet
VálaszTörlésSzámomra élethű, köszönöm, hogy olvastad:)
VálaszTörlés