2011. február 8., kedd

Wass Albert Csillagvirágok

                                                      
Mikor a tavasz osztja csókjait, 
S a zöld erdőkön napsugár ragyog, 
Felébrednek a nedves pázsiton 
Piciny, fehér kis földi csillagok... 
A harmatcseppes rétek bársonyára 
Fehéren hull ezer csillagvirág, 
Felette lágyan elsusog a szellő, 
S az erdő szélén intenek a fák... 
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó 
Ezüst sugártól tündökölt az ég, 
Reggel is sokáig oltogatta 
Erős fényét a kékes messzeség... 
Egyszer meglátott messze valahol 
Egy sápadt fényű testvér csillagot... 
De elvesztette... s keserves bánatában 
A horizonton végig vágtatott... 
Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra, 
S a földre hullva többé nem ragyog... 
A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén 
Keresik azt a sápadt csillagot... 
Verseim piciny csillagvirágok, 
S én egy olyan hulló csillag vagyok, 
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...

6 megjegyzés:

  1. Nagyon köszönöm hogy olvashattam ezt a szép verset
    Gyönyörű Wass Albert sorok

    VálaszTörlés
  2. Én pedig köszönöm a látogatást:)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen!Nagyon szép itt minden!
    Szeretettel Marika

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Marika a látogatást.

    VálaszTörlés
  5. Máténé Irmuska2011. április 15. 22:17

    Köszönöm nagyon szép !!!!!
    Örűlök,hogy megosztottad velem.
    Szeretettel Irmuska

    VálaszTörlés