2011. január 30., vasárnap

Zilahy Lajos A lélek kialszik - részlet


.."Az én életem is csupa botlás és csorbaság volt,rengeteg üres és céltalan gondolat hever most körülöttem,de az sohase zavarjon téged,hogy később ráeszmélsz e gondolatok céltalanságára,sohase szegje kedvedet a végső eredménytelenség,mert sohasem az eredmény a fontos,hanem az út,amelyen az eredmények felé haladsz.Ne nézd a dolgok végső okát,ne kutasd a dolgok végső titkát,mert ez sötét és lesújtó.A kis dolgok fénye az ami az életet átmelegíti.

A szerelem egy bátortalan szava,Anyád egy régi pillantása,a Rózsa kis kezének markolászása,amikor először kapaszkodott bele a bajuszomba,a te első betűid,amikor írni tanítottalak,egy megfogamzott oltás a körtefán a kertben,egy pompás lövés a villáson cikázó vízi snefre,egy kvint piros ász a kézben-ezeknek örülj,fiam,és ne méregesd az életet,hogy tíz vagy húsz évvel rövidebb vagy hosszabb,ez úgyis mindegy ahhoz mérve,hogy milyen sokáig nem voltál és milyen sokáig nem leszel a földön-ne igyekezz kitörni a körből,amelyben élned rendeltetett,látod,olyan jó olyan pihentető most nekem a tudat,hogy a mezsgyék,erdők,nádasok,szántóföldek kukoricatáblák,amiket annyiszor bejártam,mind-mind itt lesznek a közelemben.Mindig azzal a biztos tudattal ülj le játszani,hogy nyerni fogsz.Hogy a véletlen titkos erői tőled függenek,te tudod kormányozni őket,mert ha ezt a hitedet elveszíted,a véletlenek reád rohannak és eltaposnak.A véletlent mindig a saját szolgádnak tekintsd,még akkor is,ha ez csak illúzió."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése