Régi Karácsonyok

A négy hét várakozás alatt, sok gondolat megfordul a fejemben, szépek és kevésbé szépek is, már több Karácsony van mögöttem, mint előttem, voltak közte nagyon szépek, felejthetetlenek, voltak szomorúak is, így eszembe jutottak gyerekkorom karácsonyai. Most már novemberben kezdődik a karácsonyi láz, karácsonyi fények, hogy az ünnep eljövetelére megszokottak, elhomályosodottak legyenek. Mindenki készül valamilyen módon, egyesek az ajándékozás ünnepének élik meg, a gyerekek már a reklámokból választanak ajándékot, sokszor a nagymama nyugdíja nem kíséri a plázás kínálatot, szégyenkezve teszi kis, saját készítésű ajándékát a fa alá és már nem is fürkészi kis kedvence csillogó szemeit, valahogy elveszik a sok doboz közt, hisz számára már a fűtött szoba is luxusnak számít, de még adni szeretne szeretteinek valamit. Vannak akik a szeretet és a béke ünnepének tekintik, ezen a napon együtt a család, örülnek egymásnak, és vannak akik szép csendben, magukban élik meg a karácsonyi csodát, Jézus a Megváltó születését. Míg kicsik voltak a lányaim, minden Karácsony előtt felolvastam nekik a Gyufaárus kislányt, nem szerették, szomorúnak találták, szerettem volna bennük tudatosítani, nem jut mindenkinek terített asztal és ajándék a fa alá, vannak szomorú sorsok, voltak és mindig is lesznek emberek akiknek ez közömbös, szinte meg sem látják a nagy csillogástól, pedig sokszor egy együttérző szó, egy segítő kéz felér a legcsodálatosabb ajándékkal, két kicsi gyerek szemében meg lehet látni a összes karácsonyi fények csillogását, mikor hosszú idő után anyukájuk hazatér a kórházból és magához öleli őket, számukra valóra válik a karácsonyi csoda. Képeslapokat már szinte nem is kapok, én sem küldök, törekszek haladni a korral, van mobil, van internet, más idők ezek, ezek valahogy nem az én karácsonyaim...

Ezt a kis videó összeállítást, régi képeslapokból, gyerekkorom karácsonyai és Édesanyám emlékére készítettem, Ő az ötvenes évek szerény lehetőségeiben, vanília illatú konyhájában csodákat tudott varázsolni, éjszaka, hogy ne lássam varrta az első rongy babámat, melyen felfedezni véltem egy jobb időket látott anyám ruhájának darabját, sárga csíkos volt, akkor már lehetett venni műanyag fejet és azt ráerősíteni az előre elkészített törzsre és arra a boldogságra, mikor meggyújtotta a karácsonyfán az első gyertyát, arra a melegségre ami átjárta lelkemet, melyet csak akkor és ott lehetett érezni. Más idők voltak azok és más karácsonyok, ahogy most mondnánk, sokkal emberbarátibbak.