36 év

Fiatal koromban nagy szimpátiával néztem az idős házaspárokat mikor karonfogva sétáltak, mély tiszteletet éreztem, hogy az évek múlásával megőrizték az egymás iránti szeretetet, most már tudom, ez nem is annyira romantikus,  valamelyiknek nehéz volt a járása, vagy a szíve gyenge, így egymásba kapaszkodva tudtak szép lassan elérni a célig, továbbra is tisztelve, szeretve, féltve egymást. Nos ezek vagyunk most mi, te vagy az erősebb, én a kitartóbb, lassú léptekkel ballagunk. Sokan állítják a kettecskén szó a legszebb szó a magyar nyelvben, szép a kicsengése, számomra inkább a jelentése, sok minden belefér, az is, hogy idegesít a feledékenységed, mert a sajátommal is nehezen küzdök meg, hogy ott állsz az ágyamnál az intenzív osztályon mikor felébredek, mert ez csak neked fontos, hogy felkelsz reggel korábban begyújtani a kandallóba, mire én ébredek melegben tudom meginni a kávémat, hozol nekem almát mert tudod, hogy szeretem és csak este, mikor készülsz a reggeli munkába menetelre adod ide, akkor találod meg a táskádba, sötétben előttem lépkedsz nehogy felbukjak valamibe, hogy soha egy ebédre sem mondtad, hogy nem sikerült, holott én magam is alig tudtam megenni, órák hosszat tudunk beszélgetni az időjárásról, kinek mije fáj, tudott-e aludni az éjjel, valahogy a témáink is elfogytak, olyan egyhangúak mint a napjaink, szinte percnyi pontossággal tudom mikor mi következik. Mindig tele voltál tervekkel, most csak néha jut eszedbe valami, szomorúan nézem, hogy alszik ki a tenni akarás fénye a szemeidben. Látom, te is úgy érzed mint én, ha semmit sem tettünk  volna az elmúlt 36 év alatt,  akkor sem lenne másképpen. Nem tudom a Teremtő még mennyit szánt nekünk, erős karodba kapaszkodva így kettecskén, egy év múlva ezt ismét el szeretném mondani neked.