Hétvégén szülőfalumba látogattunk, a temetőbe, nekem Halottak napja előtt kell mennem, messze van, ahogy múlnak az évek, egyre messzebbnek tűnik, rendbe kell az ünnep előtt tenni a sírokat. Szép idő volt, szinte nyár, már minden sír virágba volt borulva, szeretek ilyenkor sétálni a temetőben, hihetetlen milyen nagy számban nyugszanak ott a volt osztálytársaim, gyerekkori pajtásaim. Egy régi sír előtt tovább időzök, véleményem szerint minden településnek megvan a maga Rómeó és Júliája, így szülőfalumnak is. Egy rövid felirat:
"Mélységes szeretetet takarnak e hantok, boldogság hamvai nyugszanak alattuk."
Még kislány voltam, mikor az asszonyok és anyám suttogva beszélték, az éjjel S. a kútba ugrott, testvérei megtalálták a virágos kertben M.-el, őt megverték, a lányt pedig eltiltották tőle. Hogy valójában mi történt az éj leple alatt, csak a résztvevők tudják, S. arcát már nem tudom felidézni, azt mondják nagyon szép lány volt, 17 éves, M. viszont személyesen is ismertem. Egyetlen bűnük az volt, hogy különböző nemzetiségűek voltak, akkoriban még nem felejtettek a közelmúlt háború eseményei, vegyes házasságok nem köttettek, a családok mindent elkövettek, hogy megakadályozzák, a két nép látszólag békében megvolt egymással, de a családba már a másik fajta nemkívánatos volt. M. kicsapongó életet élt, már érett korban alapított családot, úgy igazából nem ment neki semmi sem, bármibe belekezdett kudarccal végződött. Utoljára egy lakodalomba találkoztam vele, hajnalban, mikor a bor már elérte a hatását, a zenészek elé állt, kérte csak egy nótát húzzanak neki el, azt, hogy Valamikor úgy szerettem a virágot. Már ősz fejjel állt ott, folytak a könnyek az arcán, mi akik a történetet ismerjük, tudtuk hol, milyen virágok közt jár. Néhány éve ő is távozott, sok szenvedés után. Szeretném ha a történetnek nem lenne itt vége és nem lenne ilyen szomorú, szeretném úgy tudni, 50 év várakozás után, ők most együtt vannak az örök virágmezőkön, végtelen boldogságban.
Azóta már sok minden megváltozott, mégis az első vegyes házasság még 10 évet váratott magára, ma már számtalan van belőlük.
Halottak napja előtt én egy szerelemről szeretnék megemlékezni, mely a síron túl teljesedett be, annak reményében, hogy az emberek nem gyűlölködnek, nem lesznek háborúk és nem születnek ilyen sírfeliratok sem nemcsak szülőfalumban, sehol a világon.
Szívszaggató történet!
VálaszTörlés(gyűlölet és szeretet hatalmas indulatokat mozgat meg)
Szipogva olvastam végig a szomorú írásodat.
Kedves Jutka, szerettem volna ha a szeretet győzedelmeskedett volna a gyűlölet felett, sajnos nem így történt, a lány a szégyen elől a halálba menekült.
TörlésDrága Rózsám! Meg ríkattál! Nagyon szép,de jó is volna egymás mellett békében szeretetben élni!
TörlésÉvikém, nagyon jó lenne, mennyivel szebb lenne az élet, köszönöm, hogy olvastad.
TörlésNagyon meghatódtam én is...Sajnos, sok helyen vannak még Rómeók és Júliák, talán még a mai napig is...pedig nem szabadna.
VálaszTörlésSokáig keringet az interneten a szarajevói Rómeó és Júlia története, bejárta a világot, Admira és Bosko, két ellenfél szerelme, azt gondolták szerelmük túl fogja élni a gyűlöletet kiváltó háborút is, el szerettek volna menni Szarajevóból, a mesterlövészek lelőtték őket, előbb a fiút, aztán a lányt, aki még utolsó erejével odakúszott a szerelméhez, átölelte és így haltak meg. Egy hétig senki sem mert odamenni az ostrom miatt, hogy eltemesse őket, a háborúban az ellenfelek közt is születnek szerelmek.
TörlésGyönyörűen tudsz írni ! Gratulálok a megható történetedhez!
VálaszTörlésMegtiszteltetés számomra a véleményed, köszönöm, hogy olvastad.
TörlésNem találom.....nincsenek szavak.....annyira megható!
VálaszTörlésEnnyi év után sem tudok megállni a sírnál, hogy ne hatódjak meg, fejet hajtok egy ilyen nagy szerelem előtt.
TörlésÚgy legyen Rózsa! Úgy legyen!
VálaszTörlésNagyon szeretném ha úgy lenne, ha nem lennének korlátok, gyűlölet, a szeretet győzne mindenek felett és nem lennének ilyen sírok.
TörlésMegható történet, s a mai napig vannak Rómeók és Júliák. Ebben az a szomorú, hogy nem a fiatalok dönthetnek szabadon, hanem a család. Pedig nem ők fognak együtt élni.
VálaszTörlésSajnos még mindig vannak, régebben nagyobb volt a kötődés a családhoz, talán a vagyon és a megélhetés is függött tőlük, így a beleszólásuk a fiatalok számára szent volt, ma miért is van így ?
TörlésEn is hazaerkeztem, es hozzad is.Teljesen libaboros lettem ahogy olvastalak, annyira szep, meghato a torteneted.Koszonom, hogy megoszotttad! Ki tudja vajon hany ilyen szomoru vegzetu van, illetve valoban, ma mar lehet egyutt vannak boldogsagban.En is kivanom nekik!!
VálaszTörlésKulon szeretettel gondolok rad a kivansagodert!!
puszillak:)
Gondolkoztam, minden sír egy élettörténet, valójában mindegyikről lehetne írni, ezt úgy éreztem le kell jegyezni, szülőfalum egyetlen ilyen kimenetelű története volt, a mai fiatalok lehet már nem is tudják, valahogy meg kellene őrizni, amennyire szomorú, annyira szép is és remélem több ilyen nem is lesz.
TörlésNagyon megható történet, sajnos én is tudok ilyet az én kis hazámban!
VálaszTörlésKedves Gyöngyi, úgy érzem te is és én is kicsit a sorok közt is olvastunk, értem a válaszodat, ismerem...
TörlésRózsám nagyon megható történetet irtál le .Szomorú de szép.
VálaszTörlésRózsám, a történetet az élet írta én csak lejegyeztem.
TörlésKöszönöm, hogy olvastad.
Nagyon szépen megírtad, ezt az igazán megható történetet. Jó lenne, ha soha nem történne ilyesmi, de az élet folyton újabbakat produkál. Talán az ilyen szerelmek a legszebbek, nem ejt rajtuk foltokat a hétköznap, és tanulságul szolgálhat az emlékezés. Meglehet, mi már régen nem leszünk, de ők tovább élnek azokban, aki nem felejtik el. Ó volt itt lenni, olvasni.
VálaszTörlésKedves Zsuzsanna, a véleményünk egyezik, de abban, hogy az emberek ebből tanulnak-e, vannak kétségeim, minden esetre még sokan emlékeznek a történtekre, a sok kis virág csokor ami el volt helyezve a sír körül a bizonyíték rá.
TörlésKöszönöm, hogy olvastad.