Június

Júniusban a legszebb, ilyenkor sokat szoktam barangolni, élvezni a végtelen zöldet, melyet csak az ég kékje és a mező tarkasága bont meg. Petőfi verseiben ezt az Alföld szépségét rég megfogalmazta, azóta már sok minden változott, kivéve a szépsége.

A hullámzó búzamező látványa megnyugtatóan hat.

Régebben sokan termeltek mákot, évekig nem láttam, most ismét megjelent itt-ott, gyönyörű lila virágaival.

Homokvidék ez, meg kellett kötni fákkal, ezen a részen már gyümölcsösök és szőlő van, valamikor a táj híres volt a boráról, később a szőlők elöregedtek, már újabb ültetvényt ritkán látni.

Itt található a Szelevényi erdő, a környék legjelentősebb erdeje a ragadozó madarak és az odúlakó fajok fontos fészkelőhelye.

Szelevényi puszta területén 15 ritka növényfaj él, védett növények, az árvalányhajon kívül megtalálható a homoki nőszirom és homoki fátyolvirág mely most virágzik és ez az egyedüli lelőhelye az országban.

Alig 10 km-re a kanyargó Tisza, a napokban virágzott, sajnos nincs képem róla, a teljes rajzást megelőző nap voltam ott, szabad szemmel nem volt látható. Hosszú ideig nem virágzott, a tiszavirág rendkívül kényes teremtmény, szennyezett vízben nem táncol, egyszer volt alkalmam látni egy csodálatos, teljes rajzást, mintha sok, sok apró, fehér virágszirom hullana a vízbe, a túlsó partot sem lehetett látni.

Egy bejegyzést az alföldről talán egy ilyen képpel kell zárni, ma már ritka látvány, estefelé a gulya hazafelé tart.

"Szép vagy,alföld, legalább nekem szép!

Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.

Itt boruljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sír is fölöttem."

(Petőfi Sándor)