Áldott Karácsonyt

Minden kedves látogatómnak, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok.

Piros napraforgó

Szeretem a "zöld kerítéseket", alkalmazom őket több helyen is többféle növényből, szépek, természetesek, mégis valami rendszerűen elkerítem az udvart a kerttől vagy beláthatatlanná teszem az utcáról. Tavaly egy kedves ismeretlen ismerősömtől kaptam a napraforgó magokat, sikerült megvédenem valamennyit a madaraktól, így az idén az elválasztó kerítés az udvar és a kert közt, piros napraforgó képezi. Esős nyarunk van az idén, nagy páratartalommal, valószínű kedvez nekik, többsége mostanra elérte a 4 m magasságot.

A reggeli kávé mellett üldögélve, kinézek az ablakon, egy csodás látvány tárul elém, az első ami eszembe jut, a mag küldője, nem tudom sejtette-e, mekkora öröm fog ez lenni, milyen szép látvány melyből erőt tudok meríteni a szürke hétköznapokhoz, nézve őket, akaratlanul is elmosolyodok, akkora hatással van rám.

Nem tudom eldönteni mikor a legszebbek, a reggeli nap fényénél ?

Vagy a lemenő nap sugarainál ?

Vagy mikor bontják szirmaikat ?

Kedves Ágnes, ezúton köszönöm meg kedvességedet, mely számomra egy igazi kincs, minden virágról Te jutsz eszembe, fogadd tőlem szeretettel ezt a kis csokrot sok-sok puszi kíséretében.

Emlékezés

Rajzolnék szívet, nagy csokor virágot,

Köszönteném verssel az Édesanyámat.

Visszahajtanám az idő kerekét,

Újra és újra mindent megköszönnék.

Megköszönném, hogy kaptam az életet,

Hogy ápolt, gondozott, pólyázott, szeretett.

Vigyázta az első imbolygó léptem,

Ölelő karjába csalogatott engem.

Virrasztott, ha testem láztól égett,

Ha súlyos betegség ágyba fektetett.

Borogatott éjjel, borogatott nappal,

Ült mellettem aggodalmas arccal.

Imádságra tanítgatott engem,

Tedd össze a kis kezedet szépen!

Együtt mondtuk az estéli imát,

Megcsókolt, betakart, jó éjszakát kívánt.

Hibáimat nyesegette, javítgatta,

Félelmek közt megnyugtatott, eloszlatta.

Bánatom volt, vigaszt nyújtott,

Bátorított, nála leltem biztonságot.

Ruhácskáim tervezgette, meg is varrta,

Szépítgette, szívét-lelkét beleadta.

Megdicsérték, hogy szép a ruhám,

Büszkén mondtam: Így varrta az Édesanyám!

Mindez már csak emlék a múltból,

Sírjára teszem az anyák napi csokrom.

Imát mondok, összekulcsolt kézzel:

Áldd meg az emlékét, Mindenható Isten!

Külleiné Ruzsás Izabella

A nefelejcs igaz története

Most virágzik ez a kedves kis virág, apró, könnyű, szinte minden érintésre egy-egy szirom leesik, viszont szép, díszessé teszi a virágoskertet. Nemrég ráakadtam egy szép versre, viszont sehol sem találom a szerzőjét, ha valaki tudja, kérem írja meg. Íme a történet.

"A teremtő Isten kedvelte a kéket:

ezt a színt adta a felhő fodrú égnek,

vihar tépett tenger megbékélt színének,

újszülöttek arcára az új élet tükrének.

Búsult is a föld, mert másnak teremtette,

úgy vélte, az Isten biztos nem szerette,

s csak rengett bánatában-tán zokogás rázta?

Látta ezt az Isten, s ekkor megsajnálta:

hogy ne felejtse többé szeretetét a föld,

másnapra a teste kék színben tündökölt-

kék virágok nyíltak rajta mindenfelé,

pihe könnyű mind, hogy ne roskadjon belé.

Ez hát a nefelejcs igaz története,

mit máig megőrzött titokzatos neve."

(szerző számomra ismeretlen)

Áldott húsvéti ünnepeket

Nemrég olvastam egy könyvet Henri J. M. Nouwen-től A szeretet belső hangja, melyben mindenki valahol meg tudja találni a saját megnyugvását, ebből hoztam egy részletet, mellyel minden kedves látogatómnak kívánok békés készülődést és Áldott húsvéti ünnepet.

"Fájdalmad mély, s nem fog csak úgy magától elmúlni, emellett egyedül a tiéd, mivel legkorábbi élettapasztalataiddal függ össze.

Az a feladatod, hogy hazahozd ezt a fájdalmat. Mindaddig, amíg sérült részed idegen marad felnőtt éned számára, a fájdalom benned és másokban is kárt tesz. Be kell építened fájdalmad belső énedbe, és hagyni, hogy gyümölcsöt érleljen szívedben és mások szívében.

Erre utal Jézus, amikor arra kér téged, hogy vedd fel a kereszted. Arra biztat, hogy ismerd fel és öleld magadhoz egyedi szenvedésed, és bízz benne, hogy ebben rejlik a megváltáshoz vezető utad. Kereszted felvétele elsősorban azt jelenti, hogy megbarátkozol sebeiddel, és hagyod, hogy azok feltárják számodra saját igazságodat.

Nagy a fájdalom és szenvedés a világban. A legnehezebb azonban a saját fájdalmad elviselése. Ha már felvetted a kereszted, tisztán fogod látni mások keresztjét, s felfedheted számukra saját útjukat, mely az örömhöz, a békéhez és szabadsághoz vezet,"

Tavaszi színek

Megérkezett a várva várt tavasz, megannyi színnel és még több árnyalattal, amit csak a nagy varázsló természet tud kikeverni, ahol még a fehérnek is számtalan árnyalata van. Visszatértek a gólyáink, fecskéink, szorgos emberek munkálják a földjeiket, új élet kezdődik, fák mint a pattogatott kukorica, bokrok számtalan színben pompáznak, még a gyomnövények is ünneplőbe öltöztek.

Van-e szebb dolog madárcsicsergésre ébredni? Egy kiadós séta a sokszínű természetben? Lehet-e szomorú valaki, látván ezt a csodát?

Van-e jobb illat az orgona illatától? Lehet ilyenkor valaki szomorú?

Mégis mindenhol gondterhelt arcokkal találkozok, mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb.

Parancs János: Ismét a tavasz

"...Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé:

ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,

hitetlen és erőtlen lélek vagyok.

Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,

gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,

ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény."

Nőszirom

Az idén a tavasz is valahogy korábban érkezett, szinte észre sem vettem, minden virágba borult. Az utóbbi két évben, nem sikerült fotót készítenem, talán nem is virágzott, vizes esztendő volt, ezen a részen sokáig állt a víz, az idén pedig meglepett, a megszokott május helyett, már virágzik, sőt már egyik része el is virágzott, hisz egyes fajták csak egy napot élnek.

Csodálatosak, Horgoshoz tartozó Szelevényi puszta a lelőhelyük, védett növény, Vajdaságban ritkaságnak számít mivel a homokvidéken otthonosak. Néhány évvel ezelőtt, ez az egész rész virágzáskor olyan volt mint egy virág szőnyeg, most ez már szerényebb, de így is lelket melengető látvány.